A következő hetünk témája az emberi közösség ideája.
Mi, emberek - akár tetszik, akár nem - közösségi lények vagyunk. Életünk egyik fontos aspektusa, hogy a különböző csoportok - amikhez tartozunk és csatlakozunk - milyen hatással vannak ránk.

Ezek közül néhányat "készen kapunk". Hiszen a születésünkkel általában már családunkba érkezünk. Apánk - az Isten, és Anyánk - az Istennő, meghatározó tényező életünk első felében. Szűkebb környezetünknek ők adják a hangulatát, melyet, mit egy szivacs, magunkba szívunk. A tágabb család, a nagyszülők is fontos oszlopai első közösségünknek.
Érdemes végig gondolni, milyen élményt hozunk magunkkal belőle.
Vajon mennyire hatotta át a szeretet és tisztelet, egymás támogatása és egyéniségének megbecsülése?

Első bevésődéseink itt történnek és meghatározzák, hogyan tudunk a későbbiekben más közösségekhez kapcsolódni.

Nagyon erős alapot adhat egy biztonságot jelentő család-modell, de mindenképpen el kell indulnunk, hogy fokról-fokra, más közösségekhez kapcsolódva tágítsuk horizontunkat. 

Az óvodás és iskolás évek is számtalan tapasztalatot hagynak hátra. A barátságok születését és a szép, ünnepi pillanatok fényét átszínezheti a versengés, a kirekesztés, a számtalan csalódás, a veszteségek és kudarcok sorozata. Bizony, később fel kell dolgoznunk mindezt ahhoz, hogy ne hurcoljuk magunkkal sebeinket a saját magunk által teremtett és választott közösségekbe - a munkahelyünkre, a baráti társaságunkba és az új családunkba.

Szükségünk van arra, hogy újra és újra megtisztítsuk magunkat múltbeli sérelmeinktől és megértsük, mi vajon mit rontottunk el. Így hibáinkat kijavítva fokozatosan rugalmasabbakká válhatunk az emberi kapcsolataink terén. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a szociális fejlődés helyett antiszociálissá, közösség-kerülővé válhatunk.

A kor előrehaladtával sokan inkább elszigetelődnek, melynek két oldala van.
Az első az egyénből indul ki, aki nem dolgozta fel nehézségeit. Már nem akar megfelelni, és talán nem is tud beilleszkedni sehová. Inkább vállalja az egyedülléttel járó magány kockázatát.
A másik aspektus maga a közösség. Sokszor nehéz olyat találni, mely igazán jól működik, mert a közösségi lét is egy átalakuláson megy keresztül a Vízöntő korban. A régi, hierarchikus modellek már nem állják meg a helyüket a fejlődő világban, de sajnos még vadul, dühöngve dübörögnek és próbálják bizonyítani szükségszerűségüket. Kétszeres feladat áll tehát előttünk - a saját múltunk átvilágítása - és a jó, ideális közösség megteremtése. Ez az, amit tennünk érdemes, hogy jól érezzük magunkat emberségünk e fontos területén.

Az OshoZen Tarot - Mi vagyunk a világ - kártyája pont erről szól:
Az emberiséget itt a föld mandalája körül táncoló lények szivárványa szimbolizálja. Az emberek egymás kezét fogva örvendeznek, és hálásak az élet ajándékáért. Ez a kártya azt az időszakot jelképezi, amikor tökéletesen kapcsolódunk egymáshoz, és belső gazdagságunk megosztásával mindannyian hozzájárulunk a teljességhez. Itt nincs ragaszkodás és nincs kötődés. Ez egy kör, ahol nem ismerik a felsőbbrendűség és az alsóbbrendűség félelmét.
Amikor felfedezzük az emberiség közös forrását – álmaink és vágyaink, reményeink és félelmeink közös eredetét -, akkor felfogjuk végre, hogy mi mindannyian egyek vagyunk, létünk összeér a természet óriási csodájában. Ha mérhetetlen benső gazdagságunkat egyesíteni tudjuk, hogy megalkossuk a szeretet és a bölcsesség mindenki számára elérhető kincsét, az örökkévaló teremtés tökéletes mintáiban fonódunk majd össze.

“Amikor milliónyi ember mindenütt a Földön ünnepel, énekel, az isteni minőségtől részegülten, eksztázisban táncol, akkor megszűnik a globális öngyilkosság lehetősége. Ekkora ünnepséggel, ekkora nevetéssel, ilyen józansággal és egészséggel, ilyen természetességgel és spontaneitással hogyan lehetne háború a világban?
… Azért kaptad az életet, hogy alkoss, hogy örvendezz, és hogy ünnepelj. Amikor sírsz és keseregsz, amikor boldogtalannak érzed magad, egyedül vagy. Amikor viszont ünnepelsz, az egész természet veled ünnepel. Csak az ünneplésben találkozhatunk a legvégsővel, az örökkévalóval. Csak az ünneplésben léphetünk túl a születés és halál körforgásán.” Osho

Kezdd el ezt a belső átalakulást azzal, hogy eljössz a hétfői RituálTáncra, mely pont erről szól:
RituálTánc - KÖZÖSSÉGBEN - febr. 11-én 18.30-kor a MagNet Házban>>>

"A Szabadító archetípusához szorosan kapcsolódik ez a téma. Egyrészt azért, mert szeretne segíteni nekünk, hogy felszabaduljunk a régi érzelmi reakció mintáink fogságából. Másrészt pedig azért, mert meg szeretné újítani a csoporthoz kapcsolódás élményét.
Hiszen tudjuk a mondást – Egy mindenkiért, mindenki Egyért! Vagy a másik – Szabadság, egyenlőség, testvériség!
Ezek a Vízöntő ideák arra buzdítanak minket, hogy a saját családunkat már olyanná alakítsuk, amiben meghaladtuk és felülírtuk a régi mintákat a saját szívünk belső törvénye szerint.
És van egy még magasabb aspektusa is ennek az archetipikus fejlődésnek, mégpedig az, hogy megtaláljuk a Spirituális Közösségünket. Ez az a csoport, ahol valóban a helyünkön érezzük magunkat. Itt tudjuk igazán kibontakoztatni egyéniségünket, itt tudunk valóban tenni, alkotni és ajándék lenni egymásnak.

A következő mozgásmeditációnkon ezt az ívet táncoljuk körbe, hogy – bárhol is tartunk jelenleg ebben a kibontakozási folyamatban – tudatosítsuk az Egészet. Így oldjuk és gyógyítjuk magunkban ezt a lényegi emberi témát, hogy aztán mindannyian megpihenhessünk Lélekcsaládunk ölelő szeretetében."

Szeretettel várunk!
Berkes Szofi Judit