Totemállat tánc

Esemény dátuma: 
péntek, 2017, augusztus 18 - 18:00 - 21:00

A RituálTánc mozgásmeditáció célja az archetípusok őserejéhez való kapcsolódás az imaginatív szabad táncon keresztül.
Minden nyáron, augusztusban - a Király archetípus időszakában - megtartjuk a Totemállat táncot.

Talán elsőre nem érthető, hogyan kapcsolódik pont ide szervesen a totem, totemállat kérdése. Első olvasatra valószínűleg az indián hagyomány jut eszedbe.
De nem csak az indián sámánok foglalkoztak a totemállatok kérdésével, hanem szinte minden őshagyomány, nép és kultúra fontos szerepet tulajdonít annak, hogyan is támogathatnak és segíthetnek nekünk az állatok. 

Már ha csak az Állatövi jegyeket nézzük, ott is állatokkal kapcsolják össze a jegy jellemzőit, és lényeges minőségeket, tulajdonságokat rendelnek hozzá.
De az összes mesében és mítoszban is állatok és különféle mítikus lények jelennek meg, akik segítik vagy éppen akadályozzák a főhőst - akit gyakran KIRÁLLYÁ koronáznak a történet végén.

Lényegében a Király archetípus az erő, a hatalom képességével van összefüggésben. Ahhoz, hogy újra erősekké, valódi hatalommal bíró lényekké válhassunk, nekünk is segíthetnek a különféle állatok szellemei.

A Totemállat táncon a RituálTánc eszközeinek felhasználásával - vezetett imaginációs utazás, szabad, extatikus tánc - te is megismerheted azt az erő állatot, erő - lényt, aki szeretne hozzád kapcsolódni, hogy segítsen az erőd megtalálásában.
Ez lehet a te vezér totemed, aki egész életedben az ösztönös, animális részed kifejeződése. De az is gyakori, hogy életed egy időszakára csatlakozik hozzád egy erő-állat, hogy segítse és kísérje belső folyamatodat.
Általában aki először jön el egy ilyen utazásra, az az első verzióval találkozik, de néha több állat is "bejelentkezik".

Ez a táncmeditáció egy nagyon ősi, sámán tradíció modern változata.
Minden természeti népnél valamilyen módon találkozhatunk ezzel a módszerrel. Hiszen az ősök így fejezték ki tiszteletüket a természetnek, és így mondtak köszönetet az erőért és az élet egységéért. 
A totemek használata mindenhol jelen van a mai napig. Lásd a címereken, logókon, ruházatokon.

Várunk szeretettel, ha szeretnél te is találkozni a totemállatoddal!

Tudnivalók a programról

A férőhely limitált, így erre az alkalomra bejelentkezés feltétlenül szükséges a lap alján található jelentkezási lapon!
Szervező: Berkes Éva (evaberkes70@gmail.com, 30 383 2897)

Részvételi díj: 3500 HUF
Időpont: aug. 18., 18.00-21.00
Helyszín: MagNet Ház, Lótusz terem

Visszajelzések korábbi résztvevőktől

"Drága Szofi!
A totemállat táncot, mint táncot nagyon vártam, de azt gondoltam, hogy újat, ugyan már, nem fog mondani. Az utóbbi években volt pár totemállat (oroszlán, sas, farkas, szarvas, mókus) körülöttem, amik jelenlétét egy bizonyos meditációval realizáltam. Segítettek is az „erejükkel”, pontosabban az segített, hogy megidézésükkel rá tudtam látni, hogy éppen milyen erők segítenek az utamon. Mi az, ami tovább vihet, vagy miben kell erősödnöm. Azt gondoltam, hogy most is megjelenik majd az egyik, vagy másik, de a farkas biztos. Ennyit a megérzésemről a témában(((-:. Egyik sem jött el ezek közül.

De lássuk a medvét! Egy kicsit izgultam a tánc elején, de ez elmúlt a testemmel való tánc, találkozás során. Aztán jöttek a természeti képek, amiket adtál. Ennek az eljén, amikor még azt sem tudtam mi fog jönni, én egy sivatagba érkeztem meg. Mindenütt homok, forróság, ami nagyon jól átmelegített. Nevetve szórtam a homokot és a szemcsének keresztül néztem a szikrázó napkorongot. Aztán egy siklót pillantottam meg, aki furcsa párhuzamos csíkokat hagyott maga után a homokon. Csak néztem és azon gondolkodtam, hogy tényleg sikló-e vagy esetleg mérges kígyó. Nem döntöttem el, mert hirtelen vízbe kellett merülni, ahogy mondtad. Így kerestem egy oázist, benne kutat és ugrás a vízbe, ami aztán egy „szülőcsatorna” volt az óceán felé. A nagy kékségben először csikóhalakkal találkoztam. Az egyik ott is maradt velem végig a vízben, a bal vállam felett imbolyogva ücsörgött, ácsorgott. Aztán bálnák jöttek és én lettem a bálna lovas. Gyönyörű együtt úszás volt(((-:, alattam egy elképzelhetetlenül nagy erővel, ami jóindulattal tűri, hogy meglovagoljam. (Hordoznak???!!!, áááá, kicsit sem(((-J. Aztán ki kellett jönni a vízből. Újra egyedül voltam, azonnal valami hegyen gyalogoltam és akkor jött a tigris. Méltóságteljesen jött elő, áradó szépséges lágyságával a bozótból és hozta a kicsinyeit. Ez csak egy rövid találkozás volt. Majd dzsungel és faóriásokon másztam, ültem az ágaikon. Itt sziszegve kúszott elő a egy fenséges anaconda. Nem bántott, nem igézett meg, csak táncoltunk, ő körülöttem tekergőzve, én meg csak átvettem az ő hullámzását. Rendkívül feltöltő energiákkal ajándékozott meg ez a tánc. Aztán jött a fűtenger, itt voltam legkevésbé állattal. Láttam néhány egeret, pockot, pelét, de mind-mind csak úgy felvillant, mintha azt mondanák, nem vagy egyedül, de itt nincs most dolgod. Végül a lombos erdő, amit a legnehezebb volt megidéznem. Ez a táj a legismerősebb számomra, mégis, most nehezen tudtam kapcsolatba lépni vele. Sötétet éreztem és nem igazán láttam. Végül észrevettem, hogy egy nagy bagolyként ücsörgök. Forgattam a fejem néha, de igazából csak szemlélődtem. Nem vadásztam, csak néha-néha repültem egyik ágról a másikra. A levegőben is bagoly maradtam és nem nagyon röpködtem, inkább csak méltóságteljesen „ücsörögtem” jógihoz méltó derűvel és megelégedettséggel.

Aztán jött a barlang. Ott lenni nagyon jó volt. Körbevett a sötétség, mint egy puha meleg lepel, takaró. Jó volt ott, biztonságos. Amikor pedig a fényre jöttem ki, egy sziklás tájra érkeztem, ahol azonnal besétált egy hatalmas tigris elém. Először csak a szemközti sziklára ült, később közel jött, körbe járt, hozzám dörgölőzött, simogatta a lábamat a selymesen puha szőrével. Megmutatta a gyermekeit is. Innen tudtam, hogy nőstény tigris. De aztán egyedül maradtunk és akkor már én voltam ő és ő volt én. Először csak élveztem az erőmet, a rugalmasságomat, a hangtalan mozgásomat. Később vadásztam is, marcangoltam a karmaimmal egy őzet. Nem akaródzott találkoznom senkivel, jó volt egyedül. Aztán Tamás mégis megközelített és annyira a „kezem alá” dolgozott, hogy nem kergettem el. Tudtam vele kreatív lenni, tudtam vele nő és férfi is lenni, olyan volt, mint egy jó segítő, aki jelenlétével lehetővé teszi, hogy felfedezd önmagad. Később megbeszéltük, hogy ezt a szerepet vállalta magára, ő sas volt, aki „alárepült” az én erőimnek és próbálta azokat emelni. Érdekes, hogy hogy ráérzett arra a minőségre, amit el tudtam autonóm tigrisként (nőként) viselni magam mellett (((-: A táncunk megpihenés szakasza is kellemes volt, igaz a végén el akartam távolodni tőle, amit meg is tettem. Valahogy már sok volt a közelsége, egyedül akartam megpihenni és csatlakozni a kozmikus erőkhöz, Istenhez. Egyedül ülve, meditációs ülésben fejeztem be a táncot, megnyitva a korona csakrámat. Ez olyan köszönetszerű érzés volt, hogy ilyen tisztán, világosan kaptam ajándékba a Tigris jelenlétét és erőit.

Erős, tápláló tánc volt, kedves Szofim, hálás köszönet érte!"
(F. Éva)

"Szia Szofi, ma alaposan tanulmànyoztam a pàrduc leíràsàt. Fantasztikus, hogy a fekete pàrduc jellemzése milyen pontosan írja le azt, amin most àtmegyek. És az is hogy ennek egy kis előszele màr megérintett a Beavató tàncon is ("Hozzà nem férhető de mélyről irànyító Félelem" lett a nevem, és egyben az a gàtló tényező, ami nem engedi, hogy a régit lezàrjam és nyissak vmi új felé) Maga a leíràs sokat segített a megértésben is, mert azt éreztem, hogy a mélyben zajlik ez az, de ez most adott egy szép keretet az egésznek. No meg persze erőt is ha jól sejtem. Köszönöm, puszi!"
(R. Judit)

"Totemállat
Az elvonuláson kaptam egy hatalmas Griffmadarat, azóta is velem van. Nagyon vártam ezt az alkalmat, hogy milyen totemállat jön hozzám. Amikor az erdőt, mezőt jártuk be megjelent egy feketepárduc, hozzám jött, és végig velem jött az úton. Szerettem, hogy ott van. Aztán átléptünk oda, egy másik világba a láthatatlan falon, ahol a totemállat megjelenik. A griffmadár és a feketepárduc leültek a fal előtt és hagyták hogy továbbmenjek. Ott minden más volt. Távolról jött, fehér bundája világított a sötétben, a hatalmas farkas csak nezett aztán hozzámért, körbejárt, szinte táncolt velem. Ő lett a totemállatom. Csodás érzés volt megélni azt az állatot, akitől gyerekként féltem az álmaimban és tegnap este egyesültünk.
Drága Szofi elolvastam a könyvedben a farkasról szóló fejezetet, akinek megjelenik, annak kezébe kell vennie az élete irányítását harmonikusan és fegyelmezetten, hogy megismerhesse a szabadság szellemét.
Köszönöm!"
(P. Réka)

"Hatalmas élmény volt a hétfői tánc, nagyon szépen köszönöm!
A kentaur jött, akivel már találkoztam - még a szakítás utáni prána nadis utazás alkalmával. Sokkolt (ez is :), mikor megláttam, és nem tágított...
Ott volt a felhőkben az unikornis-pegazusom, de most csak szemlélőként. Szóval, abban az életben B. egy szívtelen kentaurként jelent meg, és arról szólt a kapcsolódásunk, hogy próbáltam életre kelteni a szívét...  Az élet ismétli magát - mily' nagy -igaz- közhely :))) Szóval most magamba kellett fogadnom ezt a hideg, érzéstelen energiát, és azonosulni vele... Nem mondhatom, hogy könnyen ment. De láttam, hogy van benne női minőség és, sőt, a szív csakrája narancsos-sárgás fényben ragyogott, csak ezeket nem használta a tánc alatti kapcsolódásunk idején. A rideg, hideg, pengeéles maszkulin energia volt jelen, és áramlott belém egy fényoszlopon keresztül. Az jött, hogy ez a következő lépés a fejlődésemben - hogy megtanuljak hideg maradni, és csak annak odaadni a szívemet, aki megérdemli. Te is mondtál ilyet, tudom, meg még, kb úgy 100-an?? Na, mindenesetre, tegnap volt egy főpróbám erre, és TÖK JÓL MŰKÖDÖTT!  Az erő velem volt valóban, és még nehezemre sem esett megtartani a határaimat.  (Jéééé, micsoda meglepő tapasztalat - vannak határaim!!! :) Éééés, nem az lett, amitől féltem, hogy egy hideg nő leszek. Képzeld, nem!  Megmaradt a szívem, és voltak határok!  Döbbenet és WOW!!!
Hálásan köszönöm a segítségedet, DRÁGA SZOFI!
(Z. Erika)

"Rituál Tánc avagy Totemállat Tánc  élményeim!
Kedves Szofi!

Hvar szigetén a 10 napos elvonulás nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Olyan katarzis élményekkel és felismerésekkel lettem gazdagabb, ami nagymértékben hozzájárulnak fejlődésemhez, illetve utam megtalálásához. El sem hiszed, mekkora örömmel tölt el mindaz, amit kaptam. A Rituál Tánc maga teljesen ismeretlen volt számomra, azt sem tudtam eszik vagy isszák.:-)
A külhonban szerzett élményfürdőnek köszönhetően, nem volt kérdés, hogy hazatérésünk után, beépítem a mindennapjaimba és rendszeresen eljárok táncolni, fejlődni.:-)

Itthon első alkalommal a Totemállattáncon volt szerencsém részt venni és találkozni Veled, Veletek és eme élményekkel újra.
A kinti impulzusokat, megosztottam veled, kérlek, most fogadd szeretettel a már itthon szerzett benső élményem, tanulságom!
Számomra megnyugtató érzés volt a tánc előtti nyitókör. Fel tudtam készülni, tudtam mi fog történni, így elmélyülhettem Önmagamban.
A kiváló zenék nagyban segítették az ellazulást, csak úgy vittek a belső utazásomban. Hihetetlen, amikor egy élőlénybe belépve átérzem az erejét, ösztöneit és ősi energiáit. Ahogy mozog, ahogy él.. Fantasztikus megélés. Ha sas lennék, magabiztosan tudnék egy fára leszállni, mert megtapasztaltam hogyanságát.
Ez az, amit nem lehet leírni…

Hvar szigetén a totemállatom a krokodil volt. Magabiztos, erős, uralkodó (jó értelemben) ugyanakkor gondoskodó volt. Bölcsessége nem ismert határokat. Büszke voltam magamra és tudom, hogy döntéseim milyenségére adott egyértelmű válaszokat. Azóta magabiztosabb és erősebb vagyok!
Ezen a táncon a keselyű lett a totemállatom. Csodálkoztam is! Ez dögevő rusnya madár... Kissé csalódott voltam a krokodil után.
Csak néztem.  Repült egy pillanat erejéig, megmutatta a fiókáit,(bár ez megható volt) majd egy korhadt fára ült és csak bámult maga elé.  Néha oldalra fordította ronda fejét, rám pillantott, majd visszafordult és folytatta a bambulást a nagy semmibe. Más nem történt!
Meg sem mozdult! Mélyült állapotban voltam, de mégis a tudatom, csak-csak előjött, hiszen tánc közben következett a kapcsolódás egymás energiájának megerősítésével, valamint tánc a totemállatommal.
Hogyan táncoljak vele, amikor meg sem mozdul!? Kezdtem türelmetlen lenni. Történjen valami…
Miért nem táncol velem!?? Őszinte leszek! Nyugtalanított a helyzet.
Nem volt mit tenni! Nem kapcsolódtam és nem táncoltam tovább. Csalódott voltam, eddig minden rítus annyira csodálatos volt. Kijöttem a térből, félreültem a fal mellé, csukott szemmel, hallgattam tovább a zenét….
Csak sikerült a más tudatállapotba visszajutnom. Megnyugodtam, de a gondolat néha ott cikázott a fejemben..
Éreztem a bölcsességét és azt a rendet, amit képviselt. Kezdtem tiszteletet érezni felé, már nem láttam rusnyának, hiszen a tagja voltam a populációnak. Csak figyeltem a bölcs mozdulatlan keselyűt…
Vártam türelmetlenül a nagy felismerést! Mit akart ez az egész!? Sok idő telt el. De csak nem jött…
A táncnál a levezetés következett… Már alig volt hátra pár perc…

És akkor, egy hatalmas felismerést kaptam!
A keselyű megmutatta:
Mindennek helye van világban és fontos szerepet tölt be, még a Ő is!Tisztelj mindent és mindenkit, még a dögevőt is! Ne ítélkezz Gábor!
És a legfontosabb:
Minden a maga idejében érkezik, nem lehet siettetni a dolgokat. Légy türelmes!!
(A keselyű, utoljára lakmározik, kivárja, míg eljön mindennek az ideje, és bízik, mert nagyon is bölcs!)
Bízz az univerzum bölcsességében!

Még mindig borsózik a hátam, ha felelevenítem! Csodálatos volt!

Életem pont azon szakaszában vagyok, ahol erre a felismerésre nagyon nagy szükségem volt.
Türelmesebb vagyok ez által nyugodtabb is!
Nagyon köszönöm!
Nagyon sokat tanít nekem a tánc és boldog vagyok, hogy a részese lehetek!

A fejlődésem egyik nagy postása vagy és újra köszönöm Neked Szofi!
A hétfői táncon találkozunk!

Ölellek szeretettel: Horváth Gábor
(2015. szeptembere)

"Ragadozóként

Figyelj befelé, hangolódj rá a zenére.”, hallom Judit hangját. Igen, befelé figyelni, ez megy nekem, gyerekkorom óta szeretek elmerülni a fantáziám szülte képekben. Behunyom a szemem, hallom a gyönyörű zenét. De a testem nem mozdul. Csukott szemmel is látom a többieket: ők is csupa kétszer vagy háromszor szült nő, mégis vékony, arányos a testük, szép ruhákban, finom mozdulatokkal táncolnak… Persze tudom, én „nőies” vagyok, de én csak nagynak érzem a mellem, kövérnek a gömbölyű formáimat, én vékony, izmos akarok lenni, mindig is az akartam lenni, huszonévesen, mikor hetente többször edzettem, büszke voltam az izmaimra, de akkor se voltam soha elégedett, mert olyan vékony, amilyen lenni szerettem volna, olyan soha nem voltam. Azóta két szülés, sok ülőmunka, és nem és nem, nem szeretem ezt a nagymellű, nagyfenekű nőt, aki vagyok. Kell ez nekem? Mért járok ide? Hogy magukat mellettem még szebbnek láthassák? Szeretnék megmozdulni…
„Figyeld a lélegzésedet. Kilégzéskor engedj el minden feszültséget, szorongást, rossz érzést. Lélegezz jó mélyeket. Fújj ki magadból minden dühöt, fájdalmat.” Jó, már fújom is, jól esik nagyokat sóhajtani. „Hangot is adhatsz.” Jól esik szuszogni, közben lassan meg is mozdulok, na nem messzire, csak éppen pár lépés. Ez az, nagyokat fújok, érzem, kezdek megkönnyebbülni, ellazulni. „Figyeld a zenét és a lélegzésedet és képzeletben indulj el egy messzi tájra.” Lassan rákapcsolódok a zene hullámaira, engedem, hogy finom kis mozdulatokkal hullámozzak én is, és engedem, hogy valahol máshol legyek képzeletben. „Ezen a távoli tájon találkozhatsz egy állattal, aki segítségedre lesz.” Most gyorsabb ritmusú a dal, egyre nagyobb örömmel mozgok, igen, kipróbálok mindenféle mozdulatot – úgyse lát senki, nekem meg jól esik -, érzem, ahogy a testem kezd kreatívan működni, a zenére hangolódva élvezettel, változatosan mozogni.
Közben egyre messzebb járok, távoli fenyveseket, sziklás tájat látok. És akkor egyszerre megjelenik egy hatalmas, zöld szemű, barnás tollazatú madár. Izgalmamban nagyot dobban a szívem, már megvan a segítőm, látom szárnyainak mozgását, fenséges röptét. Vele szállok, magamba engedem erejét, suhanunk a lombok között. Hallom, amint egyre gyorsul a zene, a többiek lábának dobbanásai, érzem, a lábam, a karom, a derekam energikusan mozog, már nem kell gondolkoznom, tudja, mit tegyen, én hagyom, befelé figyelek, nagy madár vagyok, élek, repülök, pásztázom a mezőt, gyorsan fordulok. De jó így! Hiszen ezt már átéltem egyszer, villan át az agyamon, nagyon rég, óvodáskoromban, hogy egy másik lény vagyok, szőröstül-bőröstül.
„Éld át, érezd meg, raktározd el ezeket az érzéseket, milyen együtt lenni segítőddel.” Az erő, amit érzek, nem az enyém, sokkal nagyobb nálam, és sokkal ősibb. Meglep a felfedezés: mindez bennem is él, lüktet. Igen, a dagadt nő a problémáival, az is én vagyok, de ez is, akiben most semmi tépelődés és kételkedés, csak bizalom és erő.

Később, már a csendesebb, lazító zene közben a talajon fekve még egy gondolat kúszik az agyamba:
vajon ilyen lenne az indiánok totemtánca? Honnan jött ez e belső kép? Honnan tudom ilyen pontosan, hogyan lát, mit érez, hogyan mozog egy állat?
Nem tudok válaszolni, csak azt tudom, hogy megtapasztaltam - semmi bizonytalanságot nem éreztem, és nem is találtam ki semmit, csak hagytam, hogy a tudatomból megszülető kép vezessen - vagy inkább valami, ami jóval több annál…?"
(Barna Györgyi, író, újságíró)

Jelentkezés a programra:

Ebben a formában: 06-70-1234-567