Te bolond vagy!

Mikor mondták Neked utoljára ezt a mondatot?
Emlékszel, mivel kapcsolatban?
Vissza tudod idézni, milyen érzéseket váltott ki ez a reakció belőled? Megállított? Szégyellni kezdted magad, vagy éppen dacosan rájátszottál?

Olyan gyakran vetjük oda egymásnak ezt a megjegyzést, amikor megütközünk valami furcsa cselekedetén. Pedig lehet, hogy pont akkor érik meg valami felszabadító, valami más benne.

Azt vettem észre, hogy nagyon könnyen beleágyazódunk a rutin adta biztonságba. Még akkor is, ha fennen hangoztatjuk, hogy milyen rugalmasak vagyunk, ez inkább csak a fejünkben van meg - a gondolataink súlytalan szintjén semmi különöset nem okoz, ha furcsákat gondolunk, mondunk...

Az érzések és a tettek világában már neccesebb a helyzet. Ott a furcsának, az újnak már nagyobb a súlya, már következményei vannak.

Mi van, ha mást szeretek - ha máshogyan szeretném - ha mást teszek, mint szoktam - ha már nem akarom - ha nagyon akarom...

Borulnak az ígéretek, szakadnak a kötelékek. Jaj, ez már fáj! Ez már veszélyes! Te bolond... nem veszed észre, hogy mit veszíthetsz?

Ugye, így már érthetőbb, miért maradunk a fejünkben és gondolkodunk szabadon?
Ugye, te is megijedsz ettől a ragyogó, hideg tekintettől? Hogyan is bízhatnál egy ilyen alakban?

Pedig Benned is ott lapul valahol ez a könyörtelen, vad szabadság! találd meg magadban a Bolondot és akkor Szabadítóvá szelídülve átadhatja üzenetét!