Saját élmény - RituálTánc meditáció
"Számomra a tánc hozta talán a legtöbb ajándékot, felismerést. Ezek az AHA élmények még mindig velem vannak, mint fénypontok az életemben. Olyan, mint egy lélek - történet, ami a testem nyelvén szólalna meg, amit a testem mesélne... A tánc egyszerre önfelfedezés, kaland és gyógyulás is!"
férfi résztvevő
"Drága Szofi!
Ezúton is szeretném megköszönni a riutáltáncos alkalmakat, melyek sokkal többek élményeknél! Életet átformáló csodák, melyek gyökeresen szabadították fel a gátlásaimat, megélhettem hiányzó részeimet (ez külömösen nagy jelentőségűnek bizonyult). Kipróbálhattam magam rengeteg különféle helyzetben. A felszabadulás új szintjeit élhettem meg. A közös táncok és a táborok során sok új barátokat szereztem, szívbeli és fizikai kapcsolódásaink a legbelső baráti körömet gazdagították, párkapcsolatomat javították.
Nagyon hálás vagyok a lényedért Szofi, a lágyságodért, határozottságodért, a hangodért, mondataidért, az alkalmak vezetéséért, a gyönyörű és vad zenékért, az alkalmak sokszor elszabadult hangulatáért, önazonosságodért, támogatásodért, egész lényedért!
Nagyban hozzájárultál, hogy 46 éves koromtól életem legboldogabb szakaszába érkeztem, fejlődésem felgyorsult, kapcsolataim más szintre kerültek. Végiggondoltam az életemet s ez volt az eddigi leghatékonyabb és legkellemesebb terápiája, legnagyobb löketet ez adott az életembe.
Sok puszi és ölelés!!!
Tamás"
"Huhh, ez a mai este frenetikus volt, remélem nektek is! Kapcsolódások, különféle energiák keveredése, lágyság, tombolás, beleélések, lecsendesülés. Ez az én világom! Ettől nagyon fel tudok töltődni, teljesen elsöpörte az egész napos eső okozta nyomott hangulatot. Úgy érezem akivel partnerek voltunk ezen a táncon tudtam adni valamit és én is sokat kaptam. Hálás köszönet!"
B. József
Drága Szofim!
Egyszerűen tökéletes volt a tegnapi tánc. Velem/bennem átszakadt valami... őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy el se megyek, mert mostanában igen nehezemre esett kapcsolódni bárkivel is (leginkabb magammal).
De ez a rengeteg kapcsolódás, és új szuper zenék, meg a társaság egyszerűen túllendítettek. Hihetetlen felszabadultan éreztem magam. Valami körbeért bennem. Összegzés. A honnan hova jutottam 3-4 év alatt.
Köszönöm Neked, hogy ebben vegigkísertél oktatóként, mentorként, anyaként, nő/barátnőként!"
K. Andi
"Köszönöm Mindenkinek a tegnapi táncot, rám biztos hatással volt, mert ma reggel nekiláttam egy régóta halogatott teendőmnek. Ami szintén érdekes, hogy láttam magam korlátként is, hogy mindaz, amit korlátként érzékelek gyakran, az hogyan jön belőlem. Ezt eddig is tudtam intellektuális szinten, de most mélyebb szinten is betalált."
Andi
"Szia Szofi! Képzeld, a tegnapi tánc annyira felpörgetett és felszabadított, hogy utána beszélgettem egy barátommal kicsit szellőzés képp a Dunaparton, éjjel fél1re értem haza, aztán még hajnali 2:40ig táncoltam itthon. Alig bírtam abbahagyni és rengeteg mindent felhozott bennem, amiket eddig nagyon elnyomtam és amikor mégis megengedtem magamnak korábban, az a táncban tudott felszabadulni és feloldódni. Két énrészem volt domináns a hajnali táncban, akiket már korábban elkezdtem integrálni és most szépen együtt és váltakozva nyilvánultak meg a mostani énemmel egybeolvadva. Nagyon szép volt az egész és felszabadító. Ráláttam, hogy mi minden van elnyomva bennem és mennyire jó érzés, amikor kiengedem. Köszönöm a tegnapi élményt. Ott a RituálTánc alatt is annyira szépen, észrevétlenül és ellenállás nélkül engedtem bele magam sok olyan kapcsolódásba, amiket korábban el sem tudtam volna képzelni.
Minden RituálTánc csodás és hatalmas belső változásokon mentem át november óta, amikor elkezdtem járni. Nagyon szépen lehoz a testembe, életembe először vagyok benne tudatosan ennyit és egyre többet ennek köszönhetően. Elkezdtem nyitni egy nagyon zárt és merev énből, lecsiszolni a megkövesedett értékrendemet, ami már nem védelmez hanem inkább akadályoz, és elkezdtem megélni és megérezni azt, hogy milyen felszabadultan, félelem és elvárás nélkül kapcsolódni a férfiakkal. Ahhoz képest, hogy novemberben onnan indultam, hogy jaj csak kapcsolódni ne kelljen, most már sok esetben vágyom a kapcsolódásra és könnyedén engedem bele magam. Azt is tanulom a táncok alatt, hogy milyen energiaminőség és dinamika az, ami jól esik, amit szívesen engedek közel, és melyik az, amit nem. Ennek köszönhetően és azzal hogy a testemben vagyok, nem fejből hozom meg a döntést most már, hogy kivel szeretnék kapcsolódni, hanem érzésből, energiából. És ez rengeteget ad ahhoz, hogy a következő páromat hogy válasszam majd meg, kit engedjek közel újra magamhoz. Az elmúlt másfél évben nagyon le voltam zárva ebben a tekintetben egy nagyon mély és fájó szakítás után, és most - főleg a szerető archetípus táncai alatt/után - éreztem meg, hogy kész vagyok és merek is nyitni.
Szóval rengeteget ad a tánc és az archetípusokkal való munka. Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy ezt a csodát átadod nekünk hétről hétre, hogy benne van a szíved és lelked. Köszönöm!"
Andi
"Szia, tegnap volt táncos életem legnagyobb extázisa, köszönöm neked, nektek. Ezen a héten születtem tehát aktuális volt és az Asc is levegő. Jó ötlet volt az elemekkel kombinálni nekem nagyon nagy élmény volt, mondhatnám még könnyebb és szabadabb lettem. Minden jót neked."
férfi résztvevő
"Valahogy rátaláltam az eseményre és nem volt bennem kétség, hogy erre el kell jönnöm. Nem is csalódtam még ma is hatása alatt vagyok. Egy mély gödörből próbálok kikászálódni és ez most annyit emelt rajtam, hogy látom a fényt, a felszínt. Köszönöm az ÉLMÉNYT Andinak és akivel párban voltam (ha tudnám a nevét, külön megköszönném neki) és mindenkinek aki ott hozzá tette a saját energiáját."
József
"Uuhh... ez a tegnapi RituálTánc .. durva volt. De Isteni :) Eszméletlen energia gömbök robbantak szét bennem, és úgy tudtam lélegezni, mint nagyon ritkán... A hármas egységünk a végén pedig, valami egészen különleges, nem is tudom mi volt.... pont, Mi, pont, Most, pont Így..."
L. Júlia
"Csak a szülinapom miatt mentem el, meghívtak. Nagyon fáradt voltam. Féltem, hogy mi lesz, ha megérintenek. Nem szeretem, ha idegenek ölelgetnek. Megérkeztem és rögtön megjelent a morfogenetikus mező. A lelkek kapcsolódtak és éreztem, hogy aznap kivel lesz dolgom a táncon. És tényleg azok az emberek sorra meg is találtak. A páros kapcsolódások, amiktől tartottam, nagyon jól estek, Úgy érzem, pont azokat a partnereket, érintéseket kaptam, amire szükségem volt. Mintha a hiányaim betöltődtek volna. Olyan is volt, akivel nem tudtam rezonálni, de nem volt zavaró, mert jók voltak a zenék és arra tudtunk táncolni. Rájöttem, hogy mindeki úgy jó, ahogy van. Mindenki tud adni valamit a lényemhez és én is nekik. Másnap úgy fel voltam dobódva, hogy alig lehetett rám ismerni. Vidám és örömteli voltam, mintha szerelmes lettem volna a lelkembe."
H. Melinda
"A ma esti táncról lesz szó, és csak azért írok, mert a megosztáson végül nem mondtam, de annyira fantasztikus volt a vége nekem, hogy nem bírom magamban tartani. Szeretném elmondani. Úgy kezdtem, hogy volt nálam egy pokróc, jól esett ölelgetnem, de mikor véget ért a bemelegítés, már nem kellett, és bár jó lett volna, ha ott van, hogy kesőbb felvehessem - mintha az erőm lett volna benne -, letettem a helyére a pokrócokhoz, mert nem akartam, hogy valaki orra essen benne. Kicsit rosszul esett, de aztán belevágtam a táncba. Nem kapcsolódtam senkivel, nem esett jól, nem kivántam. Hideget éreztem, de jól esett külön lenni. Egészen addig, amig az egyik számnál csak feküdtem az oldalamon, és oda nem jött valaki és a lapockám közé tette a kezét. Nem esett jól, mert úgy éreztem, túltutujgat, ezért lelöktem. Elment, és annak már nem örültem, és elgondolkoztam azon, hogy már megint nem bírtam rendesen kommunikálni az igényeimet. Úgy éreztem magam utána, mint aki sokkot kapott, hogy elvette tőlem azt a finom meleget. És akkor mondtad, hogy az utolsó szám jön és eldöntöttem, hogy na, most végre feküdni fogok kicsit, ahogy jól esik, és nem egyedül. Nem emberhez akartam odamenni, az valahogy nem vonzott. A pokrócot akartam visszaszerezni, azt a finom meleget az elejéről. Elindultam egy szimpi pokróc felé és megszereztem, átöleltem és lefeküdtem vele pihenni. Igazából olyan volt, mintha a placentám lenne. A szám vége fele azt vettem észre, hogy valaki simizi a bokámat, felnéztem, és T. volt az. Azt gondoltam, hogy most vagy soha, legalább egy kicsit, megfordultam és hozzá bújtam, és annyira jó volt. Nem mondanám se anyának, se apának, egyszerűen csak töltött, és olyan jó volt csak feküdni és hozzábújni. Minden olyan egyszerű volt, nem volt semmi más, csak ez a finom, meleg valami, és simizte a hajamat, és én azt úgy szeretem. Nagyon régen nem éltem át olyasmit, ami ennyire finom lett volna. Csak ezt akartam elmondani. Köszönöm a lehetőséget és a teret hozzá! :)"
F. E.
"Szia Szofi!
Köszönöm a tegnap estét! Olyan élmény volt, hogy alig tudtam utána aludni! :) 3 csodálatos játékos tánc, 3 csodálatos lénnyel. Biztos láttad...Krisztinek is, azt mondta, ma egész nap még tart a tegnapi varázs. Olyan dolgok történtek, melyekről nem is tudtam, hogy léteznek. Megerősödött bennem, hogy az árnyékrészemben brutális erő és öröm van, melyből csodás fény lehet, ha hagyom..."
Sz. Tamás
"Még egyszer köszönöm a hétfői táncot! Olyan élményeket kapok és élek át, a beszélgetések és táncok során, amiket sose gondoltam volna... hogy ezek is bennem vannak és képes vagyok rájuk. Nagyon érdekes, élvezem és imádom! Tényleg egyre inkább megerősödik bennem, hogy szeretnék ezzel mélyebben és komolyabban foglalkozni."
"Csak szeretném megköszönni még egyszer a tegnap esti táncot! Óriási élmény volt, alig tudtam aludni is, teljesen a hatása alatt vagyok még mindig. Nagyon sajnálom, hogy csak most jutottam el... Megyek, amikor csak tudok!"
L. J.
"Rituáltánc - Víz elem - Anya
Összeolvadás - 2 vízcsepp
Az önmagamra figyelés új megtapasztalásának időszakában járok. Ebben a gyakorlatban az egység, a minden egy átélésében kapcsolódunk össze ketten és áramlik az energia - a szeretet. Érzem, hogy a másik ebben hol tart és mennyit adhatok, amit ő be is tud fogadni. Tudom tölteni magamat a saját forrásomból és fogadni a másik által adott energiát ami jó nekem és feltölt. Majd elengedni mindezt.
Folyó és szikla
Én vagyok a folyó: áramlik, játszom, kikerülöm a sziklát és nem veszem annyira komolyan mint akadály, akár ott is hagyhatnám, de játszok vele, hogy kimozdítsam abból az állapotból amiben van, mint akadályozó energia.
Én vagyok a szikla: nyugodtan érzékelem az áramló folyót, de nem tud kimozdítani. Várom hogy felrázzon, játszon velem, de semmi és csak áramlik tovább. Rájövök hogy én magam tudok csak kimozdulni és csak én akadályozom magamat legyen szó bármiről is (elindulás, áramlás, játék, cselekvés, boldogság, élet). Az én döntésem a kimozdulás, amivel hatni tudok a folyó áramlására. Elindulok, irányítom a mozgásomat, már nem akadály vagyok önmagam számára és az áramló folyó számára - bár ezt a folyó úgy éli meg ahogy akarja. Csodás érzés ezt megtapasztalni és megérteni.
Tenger élmény: Az egység átélése egymás támogatásában, a legmélyebb kapcsolódás a mindenséggel, tiszta önzetlen szeretetben áramlani, mint az óceán. Biztonságérzet és csoda. Feltöltő energiák összeadódva. Az egységet megélve és magamban hordozva a szabadság élmény tapasztalásával együtt - kiválva a csoport, a MI energetikából -, az Én válik most fontossá, önmagam szeretete. Ide eljutva válok képessé átadni a fényt ( energiát, szeretetet). Hosszú, szép út ez és adni abból lehet, ami van. Az első lépés felépíteni önmagunkat."
Pap Réka
"Kedves Szofi!
Csodálatos volt a mai alkalom, minden szempontból csúcspont, méltó befejezése az évnek. Olyan pont, ami után kell a szünet.
Fantasztikus élmény volt mindkét páros gyakorlat. Az elsőnél a súlyt, nehézséget ennyire pozitívnak, jól megélni, a másodiknál a mécsesekkel meghitten táncolni rendkívül felemelő érzés volt. Különleges ajándék, hogy mindkét partnernőmmel már volt korábban külön alkalommal kellemes táncunk, most nem is tudatosan mentem oda hozzájuk, a félhomályban már csak akkor ismertem fel őket, amikor oda értem.
Az első partnerem, ahogy teljes súlyát bevetve és elég komoly erőt kifejtve nehézkedett rám, egy csapásra törölte a fejemből azt az elképzelést, miszerint a következő párkapcsolatomba karcsú nő lenne jó. A csontrendszerem, izomzatom mintha azt mondta volna, hogy na, végre megvan az a terhelés, amire valók.
A másodiknál teljesen én irányítottam, a mécseseket úgy fogtuk, hogy a bal kezünkben voltak, a jobb kezünk pedig a partnerünk bal keze alatt, tehát ahogy mozdultam egyszerre éltem meg az egyik kezemmel a tolást, a másikkal a húzást, ahogy a hölgy kezeit szimmetrikus mozgásban vezettem. Közben forogtunk, hullámoztunk, mindezt teljes harmóniában, elegánsan, szépen. Ő pedig azt sugározta, hogy teljesen le lett nyűgözve. Ettől szebbet férfi nem is láthat. Amikor belejöttünk és biztonságban éreztük magunkat, a szemeinket is becsuktuk, majd összeérintettük a homlokunkat.
Ezek olyan megélések, amik külön is ritkák, így egymás után pedig sokat lendített a férfierőmön is.
Nagyon köszönöm mindazt, amit tőled kaptam a programjaidon, az inspirációkat, biztonságot, információkat, szeretetet, hálás vagyok érte.
Az idei év a tanulásé, gyógyulásé volt számomra, amiben a RituálTáncnak komoly szerepe volt. Rengeteget töltődtem, oldódtam általa."
T. Laci
"Szofi kérésére megpróbálkozok a lehetetlennel. Olyanról kéne írni, amit talán a nagy költők tudnának megfelelően tolmácsolni.
Hálás vagyok mindannyiunknak a sok-sok élményért, megélésért. Hiszem, hogy minden résztvevő, akivel egy légtérben voltam az adott alkalmakkor segített abban, hogy tovább haladjon az a gyógyfolyamat ami bennem zajlik. Gyógyulni járok közétek, nyílni, feltöltődni, kapcsolódni.
Köszönöm a biztonságos teret, a kedvességeteket. A megéléseket azért nehéz szavakba önteni, mert épp az a lényege, hogy szavak nélkül fejezzük ki magunkat, hozunk fel rejtett tartalmakat, oldunk fel blokkokat, amiket nem, vagy csak nagyon nehezen valósítanánk meg szavakkal.
Közelebb került hozzám több olyan zenei stílus, ami korábban erős elutasításban részesült, mert mozogva rá remekül illeszkedett a folyamatba.
Egyáltalán közelebb került hozzám a zenére történő mozgás, amiben sok gátlásom volt. Külön köszönöm a partnereimnek, akik közreműködtek ebben!
Szofi felé pedig nagyrabecsülésemet, és hálámat kívánom kifejezni, amiért hétről-hétre színvonalassá, tartalmassá teszi számunkra azt a pár órát. Köszönet érte.
Szerintem nagyon-nagy szükség van rá az agyalós szövegelős hétköznapok színesítéséhez."
Ölellek titeket,
T. Laci
"Rituáltáncra másfél éve járok kisebb kihagyásokkal, de biztos, hogy még folytatom. Ebben a táncban azt találtam meg, amire éppen szükségem volt: zsigerig ható önismereti út, ami pont attól annyira hatásos, hogy nem szavak által, hanem mozgásban, mozdulásokban történik, a test természetes és ösztönös vezetése szerint. Önismereti csoportozásban már „nagy” múltam van, sok mindent feltártam, de nem mindent sikerült még teljesen átfordítani vagy éppen egy új nézőpontból ránézni, hogy feloldódhasson és alakulhasson bennem, úgy ahogy a leginkább szükségem van rá. A RituálTánc éppen ezekre a pontokra mutatott rá és segítette a folyamatot tovább.
Mondhatnám úgy is, hogy elméletben már nagyon jó voltam, ez a tánc volt a gyakorlat, ahol lemérhettem a tudást. És igen, jöttek nagy meglepetések is:-)
Csodálatos élmény megélni a mozdulataimban egy-egy érzelmemet. Hogy a testem a mozdulaton keresztül mit tanít magamról. Felszabadító élmény kirázni, kiugrálni, kimozogni magamból az elfojtott feszültséget, a magamra húzott és elnyomott sok-sok mindenféle energiát, érzést. És közben ismerkedni az archetípusokkal, azzal, hogy nekem mit jelent egyik-másik, bennem hogy jelennek meg, mi az ami közel áll hozzám és mi az, amitől félek vagy idegenkedem. A közelállókat a tánccal üdvözölni és a távolabbiakat pedig magamhoz közelebb engedni, hogy segítsenek oldani a félelmeimet, az elzárkózásomat.
Nekem az egyik nagy tanulásom ezeken a táncokon: a kapcsolódás. Kapcsolódás magamhoz, a testemhez, tanulni az érzelmeimet, érzéseimet a testem jelzésein keresztül, a mozdulataimban. Elengedni a folytonos önkontrollt és hagyni magamat Magam által vezetni, hogy megéljem a pillanatot, a most-ot. És kapcsolódni a többiekhez, engedni megmutatkozni a partner számára, hogy mi van bennem, és elfogadni és támogatni őt, ha épp arra van szüksége. Vagy éppen nemet mondani a kapcsolódásra, ha olyanom van…
Minden alkalom egy élmény:-) Köszönöm!"
(B. Bea, 2016.08.23.)
"Madártánc élményem:
Tökéletesen el tudtam képzelni, ahogy a tojásban növekedek, cseperedek anyukám biztos közelségében. A tojás egyre kisebb, én egyre nagyobb lettem. Nagyon jó érzés volt. És minél nagyobb lettem, annál izgatottabb is. Kezdtem kíváncsi lenni, mi lehet a kinti világban. Hogy van ott valami érdekes, azt tudtam. Várakoztam, és egyre kíváncsibb lettem. Aztán hirtelen megijedtem, és már nem akartam kibújni. De a születés folyamatát nem lehetett megállítani. Úgy éreztem, nem vagyok rá képes, és nem vagyok erre felkészülve. Sírni kezdtem. Közben kicsit oldalra billentem, majd vissza a tojásba. Rázkódtam a zokogástól. Könnyek között születtem meg, bár már nem akartam. Nem voltam kíváncsi többé, csak féltem, pontosabban rettegtem.
Nem gondoltam, hogy a RituálTánc ekkora terápiás hatással lesz rám, és örülök hogy csatlakoztam a csoporthoz.
Ha nem lett volna ez a tojás élmény, egyszerűen nem jövök rá, miért vagyok mindig görcsös. Most tudatosult, hogy az idegrendszerem folyamatos készültségben van immár több mint 38 éve...
Szóval tényleg köszönöm! :-)
(E. S., 2016.02.08.)
"Kedves Barátaim! Ez az én vizsgafélém... az első tánc amit megalkottam, vállalom és megtartom. Köszönet és hála Berkes Szofi Juditnak a sok-sok táncért, tapasztalásért!
A képzés során mindannyian tartunk önálló táncot, az enyém épp a szabadító idejére esett... ez egyik fő témája az életemnek, épp ezért rájöttem már egy-két dologra. Pl. hogy mi a különbség szabadulás és menekülés között, s hogy a lelkem támogatja a Szabadítót, de nem enged a menekülő részemnek. Megtapasztaltam, milyen szép az út a megértésen, elengedésen át a felszabaduláshoz, a változáshoz. Milyen finom érzékszervekkel rendelkezik a bennünk élő szabadító, amely a jövőbe érez, hall, és visz minket előre.. Erről szól ez a tánc. Akarsz jönni?"
(Kneisz Andi, 2016.02.13.)
"Rengeteg tudást szívtam magamba az elmúlt évtizedekben, de csak fejben volt meg a tudás, nem tudtam levinni a szívembe.
A tábor, a profi táncokkal, a mélyre szántó beszélgetésekkel, a szuperül irányított technikákkal és nem utolsó sorban a jelenlévők egymás iránti tiszteletével, szeretetével segített megnyitni a szívem! <3
Megéltem azt,hogy ha kinyitom szívem, nem számítanak a külsőségek, nem számít hány éves vagyok, hogy nézek ki......
(M. Judit, 2015. szeptember)
"Rituál Tánc avagy Totemállat Tánc élményeim!
Kedves Szofi!
Hvar szigetén a 10 napos elvonulás nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Olyan katarzis élményekkel és felismerésekkel lettem gazdagabb, ami nagymértékben hozzájárulnak fejlődésemhez, illetve utam megtalálásához. El sem hiszed, mekkora örömmel tölt el mindaz, amit kaptam. A Rituál Tánc maga teljesen ismeretlen volt számomra, azt sem tudtam eszik vagy isszák.:-)
A külhonban szerzett élményfürdőnek köszönhetően, nem volt kérdés, hogy hazatérésünk után, beépítem a mindennapjaimba és rendszeresen eljárok táncolni, fejlődni.:-)
Itthon első alkalommal a Totemállattáncon volt szerencsém részt venni és találkozni Veled, Veletek és eme élményekkel újra.
A kinti impulzusokat, megosztottam veled, kérlek, most fogadd szeretettel a már itthon szerzett benső élményem, tanulságom!
Számomra megnyugtató érzés volt a tánc előtti nyitókör. Fel tudtam készülni, tudtam mi fog történni, így elmélyülhettem Önmagamban.
A kiváló zenék nagyban segítették az ellazulást, csak úgy vittek a belső utazásomban. Hihetetlen, amikor egy élőlénybe belépve átérzem az erejét, ösztöneit és ősi energiáit. Ahogy mozog, ahogy él.. Fantasztikus megélés. Ha sas lennék, magabiztosan tudnék egy fára leszállni, mert megtapasztaltam hogyanságát.
Ez az, amit nem lehet leírni…
Hvar szigetén a totemállatom a krokodil volt. Magabiztos, erős, uralkodó (jó értelemben) ugyanakkor gondoskodó volt. Bölcsessége nem ismert határokat. Büszke voltam magamra és tudom, hogy döntéseim milyenségére adott egyértelmű válaszokat. Azóta magabiztosabb és erősebb vagyok!
Ezen a táncon a keselyű lett a totemállatom. Csodálkoztam is! Ez dögevő rusnya madár... Kissé csalódott voltam a krokodil után.
Csak néztem. Repült egy pillanat erejéig, megmutatta a fiókáit,(bár ez megható volt) majd egy korhadt fára ült és csak bámult maga elé. Néha oldalra fordította ronda fejét, rám pillantott, majd visszafordult és folytatta a bambulást a nagy semmibe. Más nem történt!
Meg sem mozdult! Mélyült állapotban voltam, de mégis a tudatom, csak-csak előjött, hiszen tánc közben következett a kapcsolódás egymás energiájának megerősítésével, valamint tánc a totemállatommal.
Hogyan táncoljak vele, amikor meg sem mozdul!? Kezdtem türelmetlen lenni. Történjen valami…
Miért nem táncol velem!?? Őszinte leszek! Nyugtalanított a helyzet.
Nem volt mit tenni! Nem kapcsolódtam és nem táncoltam tovább. Csalódott voltam, eddig minden rítus annyira csodálatos volt. Kijöttem a térből, félreültem a fal mellé, csukott szemmel, hallgattam tovább a zenét….
Csak sikerült a más tudatállapotba visszajutnom. Megnyugodtam, de a gondolat néha ott cikázott a fejemben..
Éreztem a bölcsességét és azt a rendet, amit képviselt. Kezdtem tiszteletet érezni felé, már nem láttam rusnyának, hiszen a tagja voltam a populációnak. Csak figyeltem a bölcs mozdulatlan keselyűt…
Vártam türelmetlenül a nagy felismerést! Mit akart ez az egész!? Sok idő telt el. De csak nem jött…
A táncnál a levezetés következett… Már alig volt hátra pár perc…
És akkor, egy hatalmas felismerést kaptam!
A keselyű megmutatta:
Mindennek helye van világban és fontos szerepet tölt be, még a Ő is!Tisztelj mindent és mindenkit, még a dögevőt is! Ne ítélkezz Gábor!
És a legfontosabb:
Minden a maga idejében érkezik, nem lehet siettetni a dolgokat. Légy türelmes!!
(A keselyű, utoljára lakmározik, kivárja, míg eljön mindennek az ideje, és bízik, mert nagyon is bölcs!)
Bízz az univerzum bölcsességében!
Még mindig borsózik a hátam, ha felelevenítem! Csodálatos volt!
Életem pont azon szakaszában vagyok, ahol erre a felismerésre nagyon nagy szükségem volt.
Türelmesebb vagyok ez által nyugodtabb is!
Nagyon köszönöm!
Nagyon sokat tanít nekem a tánc és boldog vagyok, hogy a részese lehetek!
A fejlődésem egyik nagy postása vagy és újra köszönöm Neked Szofi!
A hétfői táncon találkozunk!
Ölellek szeretettel: Horváth Gábor
(2015. szeptembere)
"Nagyon alaposan átgondoltnak és felépítettnek éreztem a tábor tematikáját, kellő rugalmassággal, improvizációs lehetőséggel. A csakrák kidolgozása (ahogyan ezt már ott is elmondtam) nagyon-nagyon alapos és átfogó volt, a legjobb, amivel eddig találkoztam.
Jó ötlet volt kiscsoportban dolgozni, így egymást is kicsit jobban megismerhettük. Az adott csakrákhoz kapcsolódó gyakorlatok kézzel foghatóvá tették és egyben feltárták és oldhatták a lehetséges blokkokat.
A legnagyobb kedvencem mégis a RituálTánc volt.
Életemben most találkoztam vele először és teljesen lenyűgözött. Mint ahogy az is, amilyen profizmussal és beleérzéssel vezetted a foglalkozásokat, a telitalálat zeneválasztásról meg ne is beszéljünk! Hihetetlen jó összhangban voltatok Te és a zene, mert ennek az egésznek Te abszolút a szerves része voltál. Hitelesen, teljes lélekkel és kellő alázattal. Ilyen az, amikor valaki a hivatását, életfeladatát éli, gyakorolja.
Köszönöm Neked az élményeket, amikhez a táncok által juthattam!!! Jó érzés előszedni újra és újra magamból és visszaemlékezve, töltődni velük.
További mosolygós szép napokat és áldott ünnepeket kívánok!

"A Horvátországi Életspirál elvonulás életem egyik legnagyszerűbb élménye volt. Egyszerre volt pihentető, ellazító, feloldó, feltöltő nyaralás kombinálva egy bensőséges, valódi lélekutazással Önmagunk felé. Mindezt egy olyan csoportban megélve, ahol tere van az őszinteségnek és a szívtől szívig kommunikációnak.
Különösen tetszett, hogy az egész hét fel volt fűzve egy szellemi ívre, ami a csakrák témájából lett felépítve.
Sok más izgalmas program mellett nagy kedvencem a Rituál Tánc nyújtott mélységes, játékos és sokszínű tapasztalást a témákban. Újra és újra magával ragad a szabad táncban rejlő határtalan és mindig új izgalmakat nyújtó önkifejezési lehetőség és játékos, mégis valóságos kapcsolódás másokhoz, amely a test-lélek és szellem önfelfedező, megújító módján gazdagítja és tágítja belső világomat.
Köszönöm!"
Molnár Eszter Ágnes
(2015. szeptember)
"Számomra az alap élethordozó erö az életritmus, a nyári "elvonulás" és a RituálTánc lényegének is ezt tartottam.Örömmel tapasztaltam, hogy terapeutáink, mint egy jól megkomponált zeneműben, hagytak minket improvizálni. Az improvizáció szabadsága, lehetősége és tere csak úgy valósulhat meg, ha határozott kereteket adunk neki, kapaszkodót nyújtva ezzel bármelyik típusú embernek.
Judit terápiás művészetének hatása ebben rejlik: támaszt és teret adni egyszerre.
Judit magáénak tudja a számomra egyetlen lehetséges terápiás utat: Mindenki nyelvén beszélni annyi, mint hagyni a másikat kibontakozni... és vele "táncolni" úgy, hogy a táncból találkozás, öröm, s haladás szülessen.
Köszönöm az élményt,
Toll Tünde"
(2015. szeptember)
"Drága Judit!
Fantasztikus volt a hétfői tánc, KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Meghatározó megéléseim, át-éléseim voltak, érzelmileg is rengeteget kaptam!
Lassan már Lacinak érzem magam, aki azt mondta, egész héten a hétfőt várja. Akkor picit mosolyogtam ezen, a HÉTFŐT??, na ne!! Ma már tudom, miről beszélt :o)))
Szóval jövő hétfőn is megyek!
Csak tudd, hogy a nyári tábor után megváltozott az életem - alapvetően az Önmagamhoz való viszonyom, és ez a flow még mindig itt ring bennem, újabb és újabb hullámokat vetve sodor befelé, h egyre inkább megismerjem és elfogadjam magam. Mindig is ez volt az utam, de most jutottam el egy olyan fázisba, h már nincs mit vesztenem, úgyh mindent kockára teszek, és ennek megfelelően úgy érzem, a mindent nyerem :o) És ehhez a táncod adta az eszközt, h mindez elindulhasson. Hát, mindenre meg kell érni :o)
(Erika, 2014. 11. 05.)
"Harmónia.
Találjátok meg a Harmóniát a vágyak és a valóság között - bíztatott minket Judit a Vonzások és választások témájú RituálTánc bevezetőjében.
Megosztom veletek azt a csodát, amit az összegzéskor éltem át a tánc után.
Vagyok én középen, bal oldalamon a vágyaim, jobb oldalamon meg a valóságom - vagyis ami mindig éppen történik velem. Körülöttem gömb alakú sűrű tér, másnak láthatatlan, engem megvéd.
Felettem egy számomra ismeretlen, magas rendű intelligencia-energia jelent meg. Megerősítést és biztonságot adott. Olyanná váltunk, mint egy háromszög. Ő volt a felső csúcs. Ez a Szentlélek-hallottam. Nem volt időm rácsodálkozni, vagy bármit kérdezni tőle, mert hirtelen megjelent egy nagy fehér keretű Ablak. Azonnal kivágódtak a szárnyai, és hűvös levegő csapott be rajta. Elfordítottam a fejem, az arcomat tűként csípték a beáramló hópelyhek. Ezektől, meg a süvítő széltől szinte semmit se láttam.
Most mi ez a nagy váltás? - értetlenkedtem. Kezemmel megérintettem az arcomat, és letöröltem róla a nedvességet. Közben megállapítottam: semmi kétség, ez igazi hó. Kissé óvatosan hajoltam ki az időközben hatalmasra nőtt Ablakon. Tartottam az újabb meglepetésektől. Igyekeztem a távolba nézni, mélyen a sötét űrbe. Azt láttam, hogy amerre nézek, ott valahogy kivilágosodik. Mintha részekként hajnalodna, ami ugye lehetetlen. Égszínkék lett mindenhol a végén, tele millió parányi csillámló hópehellyel! Ámultam. Tényleg a puszta tekintetemre nyílik meg és tárul fel előttem egy másik Világ? Egyszerre volt jelen két dolog. Az a tudás, hogy ez pontosan így van, meg az, hogy ami történetbe csöppentem, az teljesen lehetetlen.
Úgy éreztem magam, mint amikor a gyermek tapsikol az első leesett hó láttán, a szülei megmagyarázzák neki mit lát, játszanak vele, ölelik, puszilgatják boldogan.
Aztán ezeket a megnyugtató szavakat hallottam: amit most látsz, ez az igazi Élet, a te életed, ami egyben maga a Karma. A karma nagyon súlyosan hangzott. No, akkor minden rendben van, jó helyen vagyok-gondoltam.
Ó, hát erre utalt Judit az elején! De jó, megalkotta bennem az én drága Művész lelki részem mesébe illő saját harmóniámat!
Hála és köszönet érte magamnak, és Minden Lénynek, aki segített ebben! A záró körben, amíg egymás kezét fogtuk, mondtam egy Miatyánkot. Ritkán szoktam ilyet csinálni, leginkább kritikus helyzetben. Most nem az volt, hanem az a bizonyos szentléleki háromszög érzés jött elő.. Hogy ezzel stabilizálom a védelmet, megőrzöm és a térrel együtt megtartom azt, amik történtek ott velem és mivelünk külön-külön és együtt. Mert bármi történt, szent minden érzésünk. Szokta mondani Judit. Köszönöm Neked, és köszönöm Nektek, Mindenkinek, aki részt vett ezen a 2014. október 13.-i Harmónia Teremtésen.
(Chi Chi - 2014.10.15.)
"Drága Judit és kedves résztvevők!
Köszönöm még egyszer a tegnapi táncot, megrázó volt, felemelő, csodálatos... ahogy a fájdalmat el lehet hagyni, ahogy belőle, általa újjá lehet születni, megéltem ott mind... és frissen, egyensúlyban ébredtem ma, erővel, békével... :) KÖSZÖNÖM!"
(32 éves nő)
"Minden alkalommal más belső utat járok végig, rábízva magam a testemből, a zenéből és a lelkem mélyéből érkező érzetekre, üzenetekre. Képek jelennek meg, felszabadítóak, örömteliek, vagy éppen félelmetesek, magányosak. A képek vezetnek, egyszerre vagyok ott a teremben, hallom a zenét, érzem, ahogy a lábam a padlót érinti, de közben valahol messze járok, erdőkben, vagy a felhők közt, vagy egy magányos, hideg barlangban… A képek vezetik a mozdulataimat - nem akarat, nem elhatározás, hanem bizalom, engedés, átadás, a zenének, a belső bölcsességnek: ez vissza tud vezetni erre az időre önmagam legbelső középpontjába." (29 éves nő)
"A RituálTánc meditáció egy improvizatív tánc. Egyrészt önkifejező, kreatív mozgásforma, másrészt meditáció, önismeret, terápia, sőt, közös rítus is. Megvan benne a tánc improvizáció öröme, az önkifejezés lehetősége, másrészt viszont a terápiás csoport elfogadó közege is, amelyben teljesen önmagad lehetsz, megnyílhatsz, mert nincs olyan, hogy jó vagy nem jó, amit csinálsz. A csoport tagjai heti rendszerességgel találkoznak, a foglalkozásokat Berkes Judit táncterepauta tartja.
A foglalkozás csendben indul, ahogy kb. két és fél óra után ismét a csendbe érkezik majd. Gyertyafény, néhány szép tárgy és hangsúlyosan nőies ruhák adják meg az alaphangulatot. Rövid bevezető beszélgetés után indul a zene és a tánc, ahol az alapszabály a becsukott szem, mivel itt nem elsősorban a többiekkel való kontaktus, hanem a befelé figyelés, a meditatív utazás a fontos. Közben azért hallod a hangokat, együtt vagy egy csoporttal, és ez segít, megtart, és egy-egy pillanatban közös élménnyé is válik.
Megszűnt a fájdalom
Nehézségekkel teli időszakban kezdtem a táncra járni. Munkát kerestem, minden nap vártam, hátha behívnak interjúra valahová, a napok magányosan teltek. És a helyemet is kerestem, egy munkahelyi kudarc után, megtépázott önbizalommal. Közben igyekeztem az a megértő anya és kedves, támogató feleség lenni, akit magamtól elvárok, de belül néha azt éreztem, megőrülök, nem kellek már sehová 35 felett, csak telnek a napok, és nem történik semmi, és csak lefelé húz ez a helyzet…
Gyalog indulok a táncra. Fáj a hátam, mint rendesen – a mindennapok feszültsége, szorongása miatt összehúzódik, görcsös az izomzat a nyakamban, a hátamban. Persze, igyekszem „kihúzni magam”, de ettől nem lesz jobb.
Körben ülünk a tükrös teremben a földön. Kinek bő ing, kinek flitteres vállpántos felső, kinek szűk sporttrikó a stílusa, de mind nő, aki táncolni jött ide. Táncolni, és még valamiért.
Judit gyertyát gyújt a kis kör közepén, néhány bevezető szót mond. Így ülve is nyilall a nyakam, nehezen tudok figyelni. A táncnál majd óvatosan mozgatom a fejem, ismerem a testem behatároltságát, az utóbbi években már nem tudok gyors mozdulatokat végezni.
Lassú zene áramlik a teremben, becsukott szemmel mozgunk, magunkra figyelünk. Judit hangját hallom: „Figyeld a tested jelzéseit, engedd, hogy vezessenek.” Ekkor érzem, nem tehetek mást, csak lefelé hajolhatok, le a földig, behajlított lábbal teljes tenyeremmel a földre támaszkodom, és nyomom, nyomom a földet. EZ JÓ. Mindkét kezem, a vállam, a hátam teljes erejével nyomom a földet. Hallom az áradó zenét, érzem, megfeszülnek az izmaim, még nem lépek tovább, még maradok így. Lefelé hajtott fejembe, nyakamba, vállamba vér áramlik. A lábam is megfeszül az erőlködésben, egy kisteherautót is gond nélkül belöknék most. Csukott szemem mögött érzem a könnyeket, arcomon fájdalom. „Lélegezz! Figyeld a légzésedet!”, hallom Judit hangját. Igen, ez jó, fújok és nyögök. Most kifújom magamból a halmozódó sárga csekkeket, az újabb „Köszönjük jelentkezését…” választ…?
Új zene szólal meg, gyorsabb ritmus, dobok lüktető üteme. Lassan megmozdulok, hallom, a többiek már javában ropják, én a magam tempójában, lassan engedem el a talajt. Ahogy felállok, érzem, a karom, a lábam, a fejem élettelien zsibog. Nosza, indulok a ritmusra, visz a zene, jól esik dobbantani, mozdítani a csípőm, derekam, lábam. „Figyeld a légzésedet, lélegezz!”, hallom, és ez emlékeztet, jó nagyokat belélegezni, majd kifújni – ez az! A zene, a mozgás, a lihegésünk egyre gyorsul, most már szinte egyszerre hallatszanak a dobbantások, lépések, érzem, most jól esne a fejemet kicsit megrázni, jobbra-balra fordítani. Megteszem, és nem fáj! Csak táncolok, benne vagyok ebben a testben, én élek, ő enged élni, mozogni, már nem fáj sehol! El sem akarom hinni, egy órája még úgy éreztem, a testem csak arra jó, hogy fájjon. Most másképp nézek rá, magamra, ezek az izmok, ezek a csontok, ízületek lám, tele vannak energiával, sőt, e percben mintha nem is látnám magam dagadt, öregedő nőnek, nem, e percben NŐ vagyok, aki éppen táncol egy másik nő dalára, csodálatos ez az ének, és csodálatos az, ahogyan én most vele mozgok.
Lassuló dallamok, ellazult testtel mozgunk, „Tegyél el minden olyan élményt, amit ma megéltél, vidd magaddal, raktározd el.” Behunyt szemmel ki-ki újra éli a mai utat, én szinte elmerülök az örömben, hogy fájdalom nélkül mozgok, szabadon.
Egészen nyugodt ritmus és ének hangjai, kényelmes pózban lefekszünk a talajra. Teljesen laza az izomzatom, átadom magam a nyugodt légzésnek, a dal hangjainak, a szívemben hála.
Ragadozóként
„Figyelj befelé, hangolódj rá a zenére.”, hallom Judit hangját. Igen, befelé figyelni, ez megy nekem, gyerekkorom óta szeretek elmerülni a fantáziám szülte képekben. Behunyom a szemem, hallom a gyönyörű zenét. De a testem nem mozdul. Csukott szemmel is látom a többieket: ők is csupa kétszer vagy háromszor szült nő, mégis vékony, arányos a testük, szép ruhákban, finom mozdulatokkal táncolnak… Persze tudom, én „nőies” vagyok, de én csak nagynak érzem a mellem, kövérnek a gömbölyű formáimat, én vékony, izmos akarok lenni, mindig is az akartam lenni, huszonévesen, mikor hetente többször edzettem, büszke voltam az izmaimra, de akkor se voltam soha elégedett, mert olyan vékony, amilyen lenni szerettem volna, olyan soha nem voltam. Azóta két szülés, sok ülőmunka, és nem és nem, nem szeretem ezt a nagymellű, nagyfenekű nőt, aki vagyok. Kell ez nekem? Mért járok ide? Hogy magukat mellettem még szebbnek láthassák? Szeretnék megmozdulni…„Figyeld a lélegzésedet. Kilégzéskor engedj el minden feszültséget, szorongást, rossz érzést. Lélegezz jó mélyeket. Fújj ki magadból minden dühöt, fájdalmat.”Jó, már fújom is, jól esik nagyokat sóhajtani. „Hangot is adhatsz.” Jól esik szuszogni, közben lassan meg is mozdulok, na nem messzire, csak éppen pár lépés. Ez az, nagyokat fújok, érzem, kezdek megkönnyebbülni, ellazulni. „Figyeld a zenét és a lélegzésedet és képzeletben indulj el egy messzi tájra.” Lassan rákapcsolódok a zene hullámaira, engedem, hogy finom kis mozdulatokkal hullámozzak én is, és engedem, hogy valahol máshol legyek képzeletben. „Ezen a távoli tájon találkozhatsz egy állattal, aki segítségedre lesz.” Most gyorsabb ritmusú a dal, egyre nagyobb örömmel mozgok, igen, kipróbálok mindenféle mozdulatot – úgyse lát senki, nekem meg jól esik -, érzem, ahogy a testem kezd kreatívan működni, a zenére hangolódva élvezettel, változatosan mozogni. Közben egyre messzebb járok, távoli fenyveseket, sziklás tájat látok. És akkor egyszerre megjelenik egy hatalmas, zöld szemű, barnás tollazatú madár. Izgalmamban nagyot dobban a szívem, már megvan a segítőm, látom szárnyainak mozgását, fenséges röptét. Vele szállok, magamba engedem erejét, suhanunk a lombok között. Hallom, amint egyre gyorsul a zene, a többiek lábának dobbanásai, érzem, a lábam, a karom, a derekam energikusan mozog, már nem kell gondolkoznom, tudja, mit tegyen, én hagyom, befelé figyelek, nagy madár vagyok, élek, repülök, pásztázom a mezőt, gyorsan fordulok. De jó így! Hiszen ezt már átéltem egyszer, villan át az agyamon, nagyon rég, óvodáskoromban, hogy egy másik lény vagyok, szőröstül-bőröstül. „Éld át, érezd meg, raktározd el ezeket az érzéseket, milyen együtt lenni segítőddel.” Az erő, amit érzek, nem az enyém, sokkal nagyobb nálam, és sokkal ősibb. Meglep a felfedezés: mindez bennem is él, lüktet. Igen, a dagadt nő a problémáival, az is én vagyok, de ez is, akiben most semmi tépelődés és kételkedés, csak bizalom és erő.
Később, már a csendesebb, lazító zene közben a talajon fekve még egy gondolat kúszik az agyamba:
vajon ilyen lenne az indiánok totemtánca? Honnan jött ez e belső kép? Honnan tudom ilyen pontosan, hogyan lát, mit érez, hogyan mozog egy állat? Nem tudok válaszolni, csak azt tudom, hogy megtapasztaltam - semmi bizonytalanságot nem éreztem, és nem is találtam ki semmit, csak hagytam, hogy a tudatomból megszülető kép vezessen - vagy inkább valami, ami jóval több annál…?" (Barna Györgyi, író, újságíró)