Mit mesél a Közvetítő?

Kedves Olvasónk!

Napunk az Ikrek jegyében jár, a bennünk élő Közvetítő archetípus birodalmában. Most programjaink is ennek jegyében zajlanak.
Mivel ez a jegy a levegő elem uralma alatt áll, a hétfői RituálTáncainkat ez fogja áthatni és az első mozgásmeditációt ennek szenteljük.
Gyere el Te is és lélegezd át a tested-lelked!

RituálTáncok hétfőnként 18.30-20.30-ig a MagNet Házban - május 28 - Kapcsolódás a levegő elemmel>>>
"Olyan alapvető a levegő jelenléte, hogy nem is tulajdonítunk neki jelentőséget. Pedig az igazság az, hogy nem élhetünk levegő nélkül. Felébredésünk ebben a dimenzióban - ahová a születéskor megérkezünk, egy levegővétellel kezdődik, és távozáskor egy utolsó sóhajjal engedjük el ezt a világot. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a külvilággal a lélegzetünk segítségével. A levegő belénk áramlik, felfrissíti sejtjeinket, kiáramlása kommunikációvá válik, így tudjuk gondolatainkat megosztani másokkal. Ki ne ismerné, hogy egy mély sóhaj mennyire megnyugtató.... vagy amikor fellélegzünk egy nehéz pillanat után...
Most alkalmunk nyílik ezen a mozgásmeditáción elmélyülni a levegő elem tulajdonságaiban. 
Megtapasztaljuk, hogyan mozgat a lélegzet, hogyan simít kívülről és hogyan érint, amikor a térben mozgunk.
Aztán mi magunk is levegővé, széllé válunk és imaginációs utazásunkkal bejárjuk a föld felszínét.Táncmeditációnk végén megpihenünk a szélcsend belső, lelki nyugalmában."

Másik kedvenc programunk, amit ajánlunk neked, az Archetípusok meséi sorozat amelyen a személyiség és a lélek fejlődését érintő kérdésekre keressük a választ a Közvetítő archetípus időszakában.
ARCHETÍPUSOK MESÉI - önismereti utazás a Lélekszíntéren a mesék csodálatos világának segítségével június 3-án, 10.00-17.00-ig a Lélekszíntéren>>>

Ahogy a lélek megérkezik a földi világba, a dualitás világába érkezik, így az emberi tudat a poláris ellentétekre irányul. Ez a két pólusra való szakadás mégsem csak ellentétesen, hanem egymást kiegészítően is hat. Az ellentétek együttesen képeznek egységet, ahol az egységben a két-ség is jelen van.
A Közvetítő az a kíváncsi és nyitott részünk, aki a kapcsolatot tartja önmagunkkal, a világgal; mindennel, ami körülvesz minket. Ez a lélek-szerep felelős az információk áramlásáért, az összeköttetések megteremtéséért lényünk minden szintjén.

Életutunk során kapcsolatot teremtünk a minket körülvevő világgal és aktívan vagy passzívan kapcsolódunk a tudattalan bizonyos folyamataihoz. A külvilágból és a tudattalan világából csak az tudatosulhat, amivel kapcsolatba lépünk.

Kapcsolódásainkban mutatjuk meg, hogy kik vagyunk és mit tartunk értékesnek.
Kapcsolatokon keresztül fedezzük fel az igazság és a félrevezetés erejét.
Szavainknak, döntéseinknek, tetteinknek ereje és következménye van.
Szavainkkal teremtünk, ígéreteinkkel elkötelezettséget vállalunk.
Minden gondolat, szó, cselekedet és tett erőnk bevetésének megnyilvánulása. Megmutatja hogyan lendítjük mozgásba és hogyan irányítjuk ösztöneinket, energiáinkat. A kihívások hatására tudatára ébredhetünk saját belső erőnknek és megtanulhatjuk azt felelősségteljesen irányítani.

Az erre az alkalomra választott mesével ezeket a témákat járjuk körbe - képet alkotva saját belső állapotainkról, elakadásainkról, értékeinkről, erőforrásainkról.

Íme, egy részlet a meséből:
Kis leány volt Boriska, kis fiúcska Gyurika s olyan korán árvaságra jutottak, hogy alig ismerték apjukat, anyjukat. Volt a faluban egy vén boszorkány, az vette magához az árvákat, de bizony nem szeretetből. Arra számított gonosz lélek boszorkánya, hogy majd Boriska ingyen szolgálója, Gyurika meg ingyen szolgája lesz. Hej, édes Istenem, még a kő is megsajnálta volna a szegény gyerekeket, olyan cudarul bánt velük a vén boszorkány. Ütötte, verte egész nap, száraz kenyéren tartotta, azt is csak úgy odadobta nekik, akár a kutyának s bizony, bizony még száraz kenyeret is mikor kaptak, mikor nem.
Elbúsulták magukat a gyerekek erősen, éjjel-nappal sírtak, keseregtek, már csak a csontjuk s a bőrük volt, úgy lesoványodtak.
- Hallod-e, Gyurika, mondotta egyszer Boriska, menjünk világgá, itt tovább ne maradjunk, mert még a kutyának is jobb dolga van, mint nekünk.
- Én nem bánom, menjünk, mondotta Gyurika, rosszabb dolgunk nem lehet, bármerre vezessen a sorsunk.”
Egyszer aztán, mikor nem volt otthon a boszorkány, elszöktek hazulról s meg sem állottak, míg egy rengeteg erdőbe nem értek. Reggel indultak, este értek az erdőbe, fáradtak voltak, éhesek voltak: bebújtak egy vén fának az odvába s aludtak reggelig.
Fölébrednek reggel, a nap erősen rátűzött a fára s Gyurika el kezd panaszolkodni:
- Jaj, Istenem, de szomjas vagyok! Elmegyek, keresek egy forrást valahol, mert különben meghalok a szomjúságtól.
- Hát gyerünk, mondotta Boriska s elindultak, ha valahol vizet találnának. Hiszen volt víz az erdőben elég, patak, forrás, csorgó, kút, de ezeket a vén boszorkány mind megvarázsolta.”

Szeretettel,
a Lélekszíntér csapata