Döntenem kellene...
Kedves Olvasónk!
A Közvetítő archetípus egyik lényegi megélése a kettősségekkel való találkozás. Óhatatlanul felmerül időről időre, hogy válaszút elé érkezünk és döntenünk kellene. Biztosan te is tapasztaltad már és kíváncsi vagyok, melyik típusba tartozol - aki hezitálás nélkül dönt, vagy aki agyal, és megforgatja magában pro és kontra a dolgokat...
Ez a cikkünk mindenképpen érdekes lehet neked.
Döntésképtelenség – miért nem szeretjük?
Mindenkinek megvan rá azonnal a válasza. Mert nem tudom merre/hogyan tovább. Mert nem szeretem, amikor valami nem egyértelmű. Mert nem szeretem, mikor bizonytalanságban vagyok. Mert olyan, mintha nem tudnék dönteni, vagyis határozatlan vagyok. Vagy - fogalmazd meg a saját válaszodat…
A lényeg mindegyiknek, hogy egyfajta bizonytalanságérzetet kelt. Hogy kizökkent a jól kézben tartott, előre eldöntött és belátható utunkról. És amikor elveszítjük a kontrollt, egyből azt érezzük, hogy nagy bajban vagyunk, megijeszt az ismeretlen terep, az ismeretlen kimenetelű jövő.
Kényelmetlen érzés, amikor nem tudjuk előre döntéseink következményeit, ezért úgymond „vakon” kell dönteni. És ez még hagyján, de a következményekért akkor is nekünk kell felelősséget vállalni. Ez ijeszt meg. És az is, hogy nem tudjuk előre optimalizálni a helyzetet, vagyis a jövő ismeretének hiányában nem tudjuk felmérni, hogy mi lenne a legjobb döntés, a legmegfelelőbb választás. És egyre kevésbé szeretjük ezeket a helyzeteket. Most, amikor annyira felgyorsult a világ, hogy nagyon okosnak, ügyesnek, gyorsnak és határozottnak kell lennünk, ha nyerő pozícióban akarunk lenni. Hisszük mi… De vajon tényleg így működik ez?
Döntésképtelenség = állj meg egy pillanatra és nézz magadba
Mi van akkor, ha elkezdünk más szemmel nézni egy ilyen helyzetre. Elfogadjuk átmenetileg a bizonytalanságot és idegeskedés és görcsölés helyett inkább megvizsgáljuk mi az oka a tehetetlenségünknek. Megnézzük, hogy mi az, amiért nem tudunk egyértelműen állást foglalni? El tudjuk-e fogadni, hogy nem tudunk mindent előre, és így kell mégis tovább mennünk valamelyik úton? El tudjuk-e fogadni, hogy nem lehet mindig mindent megkapni, mert néha le is kell mondani, de legalábbis fontossági vagy időrendi sorrendet felállítani? Mi van akkor, ha az ilyen helyzetek nem ellenünk vannak, hanem éppen értünk? Mert tanítani akarnak nekünk valami újat, valami másat?
Ehhez kapcsolódóan két fő megközelítést járunk most körbe, amelyek a Közvetítő archetípus tanításait hozzák közelebb számunkra:
Ellentétek – Polaritások
Szereted a száguldást vagy inkább a biztonságos, kézben tartható sebesség híve vagy? Tornázni szeretsz vagy inkább futni? Táncoslábú vagy, vagy inkább a haverokkal hajnalig beszélgetős-sörözős? Ha jobban megnézed, az ellentétek igazából ugyanannak a skálának a két végpontja. Bármilyen összeegyeztethetetlennek gondolunk két dolgot, két minőséget, valójában egy „tőről” fakadnak, csak más irányba nőtték ki magukat, avagy más szinten helyezkednek el a skálán. A száguldás és a lassúbb sebesség ugyanúgy a helyváltoztatás formái, mint a torna és a futás a testedzésé, vagy a táncolás és haverokkal beszélgetés pedig a szórakozás, feltöltődés egy-egy módja. A hideg és a meleg ugyanúgy a hőmérséklethez tartozik, ahogyan a lágy vagy a kemény az állaghoz. A szándéknak az alacsonyabb rezgésű minősége a rosszindulat, míg a magasabb minősége a jóindulat. Irigység és nagyvonalúság, kedvesség és ridegség, bőbeszédű és szótlan, és így tovább. Bennünk is megvan mindennek a lehetősége, mi döntjük el, hogy nekünk mi a megfelelőbb, mi hová tesszük a mércénket.
Tézis-antitézis-szintézis
Van egy már kialakult vagy megtanult véleményünk. Vagy van már egy sokat átélt, ismert tapasztalásunk. Vagy van egy általunk kedvelt, elfogadott minőség, tulajdonság. Aminek a megélésében, „használatában” egyszer csak megakad valami. Bejön az életünkbe valami más, valami új, lehet ismert vagy ismeretlen, vagy akár az eddig általunk elfogadott szöges ellentéte ugyanabban a dologban. A lényeg, hogy már nem tudunk egyértelműen az eddig meghatározott menetrend szerint tovább haladni, gondolkodni, érezni. De akkor hogyan tovább?
Ha nem tudunk egyértelműen dönteni és úgymond az áramlásban továbbhaladni, akkor nagy valószínűséggel a szintézis megteremtésének kihívása előtt állunk. Vagyis az a feladatunk, hogy a választható lehetőségeket megismerve és önmagunkban elrendezve egy olyan új utat, minőséget kapjunk, amely már egy magasabb szintet képvisel az életünkben.
Kiderülhet, hogy az ellentétek nem is olyan elfogadhatatlanok a számunkra. Felismerhetjük a válaszutak és a néha olyan kényelmetlen döntési helyzetek a fejlődésünket rejtik magukba. Ha vesszük a fáradtságot és a bátorságot, és az erőlködés és erőltetés helyett megállunk egy rövid időre, hogy felmérjük mi előtt állunk és mire szólít ez a helyzet bennünket. És aztán, remélhetőleg megtaláljuk mindennek a feloldását és egy magasabb szinten való tovább lépés kapuját.
A soron következő RITUÁLTÁNC mozgásmeditációnkon ezzel a témával mozdulunk. Gyere el, ha Te is megismernéd a Közvetítő archetípusnak ezt az oldalát:
RituálTánc – ELLENTÉTEK JÁTÉKA>>>
*****
... és még egy apropó, hogy miért érdemes a horvátországi BIZALOM ELVONULÁS mellett dönteni:
A bizalom veleszületett jogunk. Úgy jövünk a világra, hogy itt várnak minket, hiszen szüleink szeretete és kapcsolódása hívott ide. Alap kód tehát az élethez a bizalom, ami először is önbizalom formájában mutatkozik meg. Gondolj csak egy kisgyerekre, aki vég nélkül próbálkozik a felállással, aztán a járással, amíg végül belejön. Nem hagyja abba azért, mert nem sikerül elsőre. Eszébe sem jut, mert érzi velül, hogy ezt meg tudja oldani, hiszen bele van építve "gyárilag" a járás képessége.
Így van ez mindennel, amit igazán szeretnénk. Igenis, belénk van ültetve mindaz, ami segít elérni valódi, szívből jövő céljainkat. Figyelem, nem azokról a téves irányultságokról beszélek, melyeket mások programoztak belénk!
Érdemes úgy gondolni az önbizalomra, hogy az eleve megvan bennünk, csak útközben valahol elvesztettünk belőle néhány darabot...
Gyere, és kutassuk fel együtt a hiányzó részeket!
BIZALOM ELVONULÁS>>>
Szeretettel,
a Lélekszíntér csapata