Képzeld el, hogy mondjuk egy napig hangosan és őszintén kimondasz mindent, amit gondolsz, és úgy viselkedsz, ahogy éppen abban a pillanatban kedved szottyan.

„Majd ha bolond leszek!”

… gondolhatod esetleg most magadban, mert egyből felrémlik előtted az a sok furcsa arckifejezés és helytelenítő fejcsóválás, ami ezt az egy napodat kísérné válaszképpen a körülötted lévők részéről.

Szabályok, normák, a nagy többség által elfogadott keretek, rendszerek szerint éljük az életünket. Oktatási rendszerek, családi struktúrák, társadalmi normák, munkahelyi szabályok, viselkedést és gondolkodást nagyban meghatározó és behatároló keretek. Ezekre szocializálódtunk, ezekben nőttünk fel, és annyira belénk ivódott, hogy helyenként már meg sem kérdőjelezzük őket.

Bárhol tartunk is az életünkben, bármit is értünk el eddig, mindig van még tovább. Mindig van hova továbblépni, ha mi nem is szeretnénk, az élet úgysem fogja engedni, hogy konzerváljuk a nekünk tetsző vagy nem tetsző állapotokat. Nincs olyan, hogy valahogyan ne legyen tovább. Nincs olyan, hogy olyan boldog vagyok, ezért itt és most megállítanám az időt és ebben maradnék életem végéig. És hála Istennek, olyan sincs, hogy úgy meg vagyok rekedve, hogy ebben fog a halál is rám találni.

A téli napforduló, december 21-e, a Fény születése. Konkrétan azt jelenti, hogy most a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éjszaka, a sötét, és innentől kezdve ez már megfordul. Egyre hosszabbak lesznek a nappalok, a világos és fényes időszak. Átvitt értelemben pedig úgy értelmezik, hogy a bennünk lévő sötétséggel való szembenézés, felismerés és elengedések időszakát követően, a saját belső fényünk is megszülethet.

Az jutott eszembe, hogy a spirituális úton járás, az önmegismerés útján haladás milyen csalóka is lehet, ha csak egy szemszögből akarjuk látni.

Hiszen a cél, a belső béke és boldogság elérése, a mindent és mindenkit szeretni tudó állapot, az önmagunkkal teljes harmóniában és összhangban levés, valóban csodálatos és felemelő élmény.

Bárhonnan is indulsz el önmagad megismerésének és tudatosodásodnak az útján, előbb vagy utóbb, de biztosan eljutsz a világ, és benne az emberek, működésének egy tágabb szemléletéhez. Szembejönnek az olyan fogalmak, mint energia, emberi energiarendszer, tudat, tudatos teremtés, erőközpontok, test-lélek-szellem egysége. „Minden energia”, ez is lassan közhelyes lesz már a maga nemes egyszerűségében és igazságában.

… izgalmasan és sejtelmesen hangzik. Ez lesz a következő mozgásmeditáció témája. Új témaként meg is ihletett, így ráhangolódva megnéztem nekem mit jelent, mielőtt még a rituáltáncban teljesen hagynám kibontakozni testi szinten is, a mozgásban.

A múlt hónapban a Mágus azzal, hogy segített szembenézni legnagyobb árnyoldalunkkal, félelmünkkel, elakadásunkkal, előkészítette a terepet ahhoz, hogy megjelenhessen a Pap/nő. Feloldhattuk az árnyék-oldalunk által lekötött hatalmas energiákat, mert mindez most a Pap/nő minőség megjelenéséhez szükséges. Azért, hogy megteremtődjön az a belső béke, megnyugvás, elfogadás és lecsendesedés, amiben hozzá lehet férni a Pap/női mivoltunkhoz.

Van egy hely benned, nevezzük most a „Varázsló Szíve” néven, ahol mindazt, amit eddig tanultál és megtapasztaltál, azt összegyűjtöd és magadban „átégeted”. Hagyod, hogy alakítson, hogy kerek egésszé váljon mindez benned. A saját élményedé. Aztán innen, szíved olvasztótégelyéből, a nagy átalakítást és feldolgozást követően, engedheted kiáramolni az életedre, az életedbe mindazt, ami megszületett benned. Ami már a részed.

„Nézz szembe a félelmeiddel, az árnyékaiddal.” „Engedd el mindazt, ami visszatart az utadon való haladástól.” Közhelynek hangzik már. Sőt, néha már inkább az ellenállást erősítik mindazzal szemben, amire éppen a figyelmet akarják felhívni. Mert igen, ez az út. Ilyen egyszerű.