Már csak pár nap és „hivatalosan” is itt a Tavasz! Ébred a természet, ébrednek a növények és állatok, és ébredünk mi emberek is. A hosszú téli túlélős begubózásunkból lassan-lassan sikerül kivetkőzni magunkat és újult erővel folytatni életutunkat.

Milyen romantikus felhőtlen időben esténként felnézni az égre és figyelni, hogy éppen milyen alakja van, mennyire fényesen ragyog, vagy újhold idején ennek a csodálatosan fényes, ezüstös ragyogásnak a hiányát észrevételezni. Mégis, a legtöbben még úgy állnak hozzá a Holdhoz és ránk, emberekre gyakorolt hatásához, hogy „szép, szép, ott fenn az égen, jó távol, de ennél többet ne akarjunk belemagyarázni, hagyjuk inkább…”.

Akár hisz valaki az angyalokban, akár nem, legalább egyszer biztosan tapasztalt már mindenki az életében elmondhatatlanul szép, megilletődött, csodálatos pillanatot. De érkezhet akár hétköznapi csodaként, akár hatékony segítségként vagy a legmélyebb fájdalomban, legreménytelenebb helyzetben megjelenő fénysugárként. Hogy ki minek tulajdonítja, és hogyan nevezi ezeket a dolgokat, hit kérdése. Szerintem ilyen az, amikor egy angyal van jelen mellettünk.

Vannak időszakok és vannak élethelyzetek, amelyek kifejezetten kedveznek a visszavonulásnak, a magunkba fordulásnak. Tarthat ez rövid ideig vagy akár egy hosszabb időszakon keresztül. Lehet alkotó jellegű, és lehet tisztító-gyógyító.

Emlékszem arra a legelső alkalomra, amikor egy segítő csoport támogatásán keresztül először néztem rá az akkor éppen legsürgetőbb problémámra. Emlékszem, milyen döbbenetes élmény volt kívülről ránézni a helyzetre, látni „magam” és a többi szereplőt abban az adott élethelyzetemben. Emlékszem, hogy mennyire „sokkoló” volt (a szó legjobb értelmében) látni azt, hogy történetem szereplői és én hogyan viszonyulunk egymáshoz, és hogyan halad az adott történet egészen a feloldódás pontjáig. „Sok-zsebkendős” történet volt.

Ugye Te is érezted már a különbséget aközött, amikor egyedül akartál elérni valamit vagy segítséget, támogatást kaptál másoktól?  Ugye Te is érezted már annak az erejét, amikor közös akarattal, egyazon szándékkal és céllal történt meg valami? Ugye mennyivel hatalmasabb ereje tud lenni egy csoportnak?

A Szabadító archetípus időszakát éljük ezekben a hetekben. Egyik minősége, feladata az, hogy az isteni szikrát elültetve bennünk fellobbantsa a lelkesedés tüzét, amely aztán kimozdít minket abból az állapotból vagy helyzetből, abban a témában, amiben esetleg régóta megrekedve tehetetlenül toporgunk, de egyszerűen sem erőnk, sem ötletünk, sem merszünk nincsen kilépni már végre valamerre.

A két hét fő fényszögei: Merkúr-Uránusz kvadrát; Merkúr-Jupiter kvadrát; Jupiter előrehaladása megáll; Vénusz a Kos jegybe lép; Merkúr a Vízöntő jegybe lép; Jupiter visszafelé indul; Nap-Uránusz szextil; Merkúr-Vénusz szextil; Nap-Hold szembenállás (telihold); Nap-Szaturnusz szextil; Hold-Jupiter együttállás szembenállásban Uránusszal  

Képzeld el, hogy mondjuk egy napig hangosan és őszintén kimondasz mindent, amit gondolsz, és úgy viselkedsz, ahogy éppen abban a pillanatban kedved szottyan.

„Majd ha bolond leszek!”

… gondolhatod esetleg most magadban, mert egyből felrémlik előtted az a sok furcsa arckifejezés és helytelenítő fejcsóválás, ami ezt az egy napodat kísérné válaszképpen a körülötted lévők részéről.

VÖRÖS ÉS FEKETE. Mars és Szaturnusz. Sokasodó tragédiák vagy felelősség és sors?
Amikor mindenki megáll egy pillanatra és elgondolkozik, gyászol és hálát ad, hogy nála ez most könnyebb kimenetelt hozott. Egy fényszög margójára, avagy mi mindent jelenthet egy Mars-Szaturnusz kvadrát?