Amikor egy-egy archetípushoz vagy őselemhez kapcsolódunk, azt jelenti, hogy megvizsgáljuk és megtapasztaljuk, hogy bennünk személy szerint hogyan van jelen ez az adott minőség. Mi az, amit kivált belőlünk és hogyan? Vajon erőforrásként érzékeljük, vagy inkább az árnyoldalait, netán a hiányát tapasztaljuk meg?

Ha már olyan sok szó esett a választásokról, hogy merre szeretnénk haladni és mit szeretnénk elérni, lépjünk most egyet tovább és nézzük meg mi a következő lépés. Ha eldöntötted az irányt és meghatároztad a célt, jöhet a megvalósítás. Mégis min bukunk el olyan sokszor, amikor ez a része jön a dolgoknak? A megvalósítás nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik.

Ha a Szerető témáját elemezgetjük, elkerülhetetlen, hogy a szerelem mellett a szeretetről is kialakítsuk a hozzáállásunkat. A Szerető egyik alapvető minősége, hogy hogyan tudunk szeretni. Nem csak szerelemmel, hanem szeretettel. Ez pedig már sokkal mélyebb, átfogóbb és hosszabb távú téma.

Május van. A Bika hava, a Szerető archetípus kivirágzása. Merthogy ez az az időszak, amikor érzékeink elkezdenek ébredezni, ahogyan a természetben is minden ébred, rügyezik, virágzik, megtermékenyül. Talán Te is érzed magadban a bizsergést, tested-lelked bejelez… Jobban vágysz az érintésre, ölelésre, kapcsolódásra. Jobban vágysz, hogy adj és befogadj. Érzékiségünk ébredezik.

Amilyen egyszerűnek és természetesnek kellene lennie, éppen olyan bonyolult és szövevényes manapság az anyagi és szellemi javak birtoklásához való hozzáállásunk. A Szerető archetípusnak ugyanis ez az egyik fő mozgatórugója, az érzékiség minősége mellett. És nagyon nem mindegy, hogy ki milyen megközelítéssel rendelkezik…

Ha jóban vagyunk önmagunkkal, akkor kerek a világ. Ha jóban vagyunk önmagunkkal, akkor úgy élünk, hogy minden szinte magától működik. Azt tapasztaljuk, hogy szinte csak kívánnunk kell, és minden elkezd gördülékenyen megvalósulni, nyílnak azok a bizonyos ajtók, érkeznek az életünkbe a segítő lehetőségek, emberek, dolgok. Így lenne jó élni! Erre vágyunk, ezért hajtunk.

Az évkör egyik legcsodálatosabb ünnepe a Húsvét, amely mind a pogány/természeti népeknél, mind a keresztény világ egyik legmeghatározóbb ünnepe.

Vallási szempontból Jézus feltámadásának ünnepe ez, a test halála felett aratott győzelem. Ugyanakkor a tavasz ünnepe is, az újjáéledő természet köszöntése.

Eleged van már neked is abból, hogy az életed arról szóljon, hogy egy elérhetetlen ideálképnek próbálsz megfelelni? Igen, nagyon lelkesítő, amikor a moziban győz a hős/hősnő és minden jó, ha a vége jó! De aztán ott vagy a szürke hétköznapokban és semmi sem úgy működik, mint a mesékben, a filmekben, a média által előre gyártott siker sztorikban.

Álmaink, vágyaink, képességeink megéléséhez és kibontakoztatásához tűzre, erőre, lelkesedésre, bátorságra, akaratra és elszántságra van szükségünk. Arra, hogy ha kell, akkor tűzön-vízen át képviseljük azt, amit legbelül a szívünkben a magunkénak érzünk. Milyen szépen és lelkesítően, felszabadítóan hangzik mindez… És mégis, milyen kevesen éljük valóban így az életünket. Miért? Te tudod a választ? Veled mi a helyzet?

A jelen időszakot még mindig egyaránt áthatja a lezárás és egyúttal az elindulás energiája is. Te hogy állsz velük? Mi a könnyebb a számodra: valamit elindítani vagy valamit lezárni, elengedni?