Ugye Te is érezted már a különbséget aközött, amikor egyedül akartál elérni valamit vagy segítséget, támogatást kaptál másoktól?  Ugye Te is érezted már annak az erejét, amikor közös akarattal, egyazon szándékkal és céllal történt meg valami? Ugye mennyivel hatalmasabb ereje tud lenni egy csoportnak?

Persze, nem minden helyzetben célszerű mások segítségére várakozni, mert sok minden van, amit nekünk magunknak kell egyedül megtapasztalni. Itt most viszont arról fogunk együtt elmélkedni, hogy miért jó nem egyedül végigküzdeni az életünket, és hogyan érdemes csatlakozni egy csoporthoz.

Egyáltalán milyen csoportról?

Életünk különböző szakaszaiban különböző csoportokhoz kapcsolódunk. Van, ahol megválaszthatjuk, hogy benne akarunk-e lenni, és van ahol nincs sok beleszólásunk.

De eljön az a pont és az a helyzet az életünkben, amikor mi választhatjuk meg, hogy miben és hogyan szeretnénk részt venni. Ez már a Szabadító archetípus minősége bennünk. Akinek a hívására elhagyjuk a megszokott közösségeinket (család, barát, munkahely), hogy olyan új területeken is elkezdjünk kapcsolódni, ahová a lelkünk vezet, hogy tapasztaljon és tanuljon.

Ez már egy magasabb szintű kapcsolódás és általában akkor jön szembe velünk, amikor megértünk a fejlődésünknek erre az újabb szintjére.

Ez már azokról a kapcsolódásainkról szól, ahol nem csak a fizikai szintű szükségleteink, vágyaink szintjén éljük meg a dolgokat, hanem lelkünk és szellemünk is bekapcsolódik és feltöltődik. Megélésekkel, tapasztalásokkal, tanulásokkal.

Honnan tudod, hogy mikor kezdesz el így kapcsolódni? Bár a csoportok, témák, emberek, helyzetek mindig különbözőek, van egy pár olyan jellemző, ami mindegyikben közös. Felfedezed ezeket magadnál is, vagy még ezután fogsz rálépni erre az útra?

Szabad döntés alapján akarsz részt venni

Nem fűződik érdeked vagy hasznod hozzá, egyszerűen ott akarsz lenni, mert részese vagy valaminek, ami hozzád ad, ami tölt, ami által valamilyen szinten növekszel, ami hosszú távon is jó érzéssel telít. Tudod, mit vállalsz és akarod azt, minden következményével együtt.

Nincs elvárásod, sem ítélkezésed

Az előző minőséghez szorosan kapcsolható. Nem könnyű megvalósítani. Hiszen nagyon gyakran kaphatjuk azon magunkat, hogy bár „feltétel nélkül” vagyunk benne egy helyzetben, adunk, szeretünk, ha egyszer csak mégis csalódást, kiábrándultságot, szomorúságot vagy dühöt érzünk a folyamat alakulása miatt, akkor biztos, hogy nem tiszta a „feltétel nélküliség”-ünk. Tisztán akkor tudunk kapcsolódni, ha már nem a régi, megszokott, hozott, tanult szerepeink és reakcióink vezetnek bennünket, ha már levetkőztük magunkról a családi-társadalmi elvárások és hitrendszerek azon rétegeit, amelyek már nem egyeznek a lelkünkkel.

A fő érzés az elfogadás

Amikor az elvárásokat és az ebből fakadó ítélkezéseket kisebb-nagyobb sikerrel leépítetted magadról, akkor elkezded magadat úgy elfogadni, hogy abban benne vannak a szerethető és irigylésre méltó, és a kevésbé fényes, inkább rejtegetnivalónak érzett oldalaid is. Amennyire tudod ezt magadban „művelni”, annyira tudod a másikban is elfogadni. Így pedig már egy oldottabb együtt-működés, kapcsolódás jöhet létre. Már nem zavar, hogy milyen a másik, mert már magadban is együtt élsz azzal, hogy néha ilyen vagy, néha pedig amolyan.

A csoport alapvető elveivel és céljával azonosulni tudsz

Amikor szabadon és önként választasz, ez igazából már nem is kérdés. Hiszen másképp nem is itt lennél, nem igaz? És mikor már nem a régi hitrendszereid irányítanak, akkor szabadon felfedezhetsz új és még ismeretlen, de annál inkább hívogató olyan területeket és irányokat, amelyekre ki tudja milyen régóta vágytál már titokban.

Egyensúlyt tudsz tartani

Hogy hosszú távon is teljesüljenek az előző pontok, ahhoz az kell, hogy időközönként kiegyenlítődjön az, amit beleadsz és az, amit kiveszel egy-egy ilyen közösséggel való együttlétből. Bár lehet, hogy Te nem érzed kimerítőnek vagy leterhelőnek, ha mindig csak adsz, de ez előbb-utóbb a többiek számára is elkezd túl sok lenni és valahol kibukik majd ez az eltolódás. Ugyanígy a másik irányban is: ha inkább csak elfogadsz, de nem vagy aktív teremtője a csoport folyamatának, az egy idő után a többiek számára kezd túl megterhelő lenni és billenti ki a mérleget egy kevésbé harmonikusan működő állapot felé. Mint mindenhol, itt is igaz az „adok és kapok” elv. Mindkettőnek lennie kell, hogy mindenki számára megfelelő legyen a csoport dinamikája.

Te hol tartasz a kapcsolódásban? Tudsz-e már szabadon és szíved szerint választani és együtt-lenni, együtt-működni?

Következő RituálTánc meditáción feltérképezheted magadban mindezt, és a mozgáson keresztül fel is oldhatod azokat a gátakat, amelyek még megakasztják ezt a szabad áramlást benned

Gyere és fedezd fel magad velünk! RituálTánc - Kapcsolódás a csoport egységéhez>>>