„Színház az egész világ!” – SzimbolonSzínház gyógyító drámajátékon jártam…

Emlékszem arra a legelső alkalomra, amikor egy segítő csoport támogatásán keresztül először néztem rá az akkor éppen legsürgetőbb problémámra. Emlékszem, milyen döbbenetes élmény volt kívülről ránézni a helyzetre, látni „magam” és a többi szereplőt abban az adott élethelyzetemben. Emlékszem, hogy mennyire „sokkoló” volt (a szó legjobb értelmében) látni azt, hogy történetem szereplői és én hogyan viszonyulunk egymáshoz, és hogyan halad az adott történet egészen a feloldódás pontjáig. „Sok-zsebkendős” történet volt. Volt benne minden: fájdalom, döbbenet, harag, indulat, együttérzés, támogatókészség, nevetés, sírás, megbocsátás, szeretetteljes ölelés.

Nem azonnal hozott átütő változást az életemben. Folyamatként, lépésről-lépésre bontakozott ki aztán az ott megtapasztalt feloldás a hétköznapjaimban. Nekem ezt kellett ott tanulnom. De ez az erőteljes érzelmi hatás és mentális felismerés-folyamat minden résztvevő/állító szemében és lényében megjelent egytől-egyig. Azóta is ezt tapasztalom, akár aktív résztvevője vagyok, akár kívülről szemlélője ezeknek a folyamatoknak.

Mi a közös ezekben az alkalmakban, ami ezeket a hatásokat tudja kiváltani?

A SzimbolonSzínház – gyógyító drámajáték egyik alkalmán résztvevőként újra tapasztalhattam mindezt és a következőkre jutottam:

A közös támogató erő

Mindenki, aki egy-egy ilyen alkalommal megjelenik, ugyanazt teszi bele. Akár főszereplőként érkezik, akár segítőnek más történetének feldolgozásában, egy szándék biztos, hogy mindenkiben jelen van: az, hogy teljes jelenlétben és figyelemben segítsük a bennünk/általunk és körülöttünk kialakuló gyógyító folyamatot.

A morfogenetikus mező – univerzális energia

Talán voltál már, talán majd ezután tapasztalod meg ezt a típusú segítő folyamatot, szerintem benned is felmerül(t) az első alkalommal, hogy „én mit fogok tudni majd hozzátenni ehhez az egészhez”? „Honnan tudom, hogy mit kell tennem, mit kell csinálnom, mit kell mondanom?”

A legjobb az egészben, hogy nem tudod és nem is kell tudnod előre semmit sem. Amit viszont tenned kell, az az előző pontban leírt hozzáállás, vagyis egyszerűen jelen vagy teljesen és hagyod, hogy rajtad keresztül megnyilvánuljon az, amit éppen érzel. Ha dühös vagy, akkor az. Ha nem akarsz részt venni, akkor az. Ha nagyon fáj, akkor az. És így tovább. A végén úgyis mindig minden összeáll és rendeződik úgy, hogy a legjobb feloldódás megtörténhessen.

Hiszen ebben a morfogenetikus térben minden tudás benne van, és ebből a térből bomlik ki aztán a feloldódást hozó végkifejlet is.

A történet, a szereplők és az érzelmi energia

A hozott témakörödből mindig annyit teszel bele, amennyit úgy érzel, hogy akkor és ott képes vagy. Nem kell, sőt az a jó, ha minél kevésbé kész magyarázattal állsz elő. Egyszerűen csak körvonalazod, hogy miben vársz segítséget és aztán hagyod a történetet és szereplőket a maguk természetes segítő módján kibomlani. A témádban segítő történet a Symbolon kártya lapjain megelevenedő archetípusok, képek, hangulatok révén áll össze, majd indul el az oldódás felé.

A történeten keresztül az alapprobléma kiemelődik egy mitikus környezetbe. Ahol minden lehetséges, ahol a racionális érvek és logikus következtetések tere bezárul, és pont ekkor, éppen ezért születhet meg a megoldás is. Megmutatják magukat az akadályozó érzelmi gátak és előbújnak a tudattalanban zavartalanul munkáló, hátráltató hitrendszerek. Így lesz egy kis útszéli virágból a végére a történet főszereplője, akit mindenki akar, bár nem tudja miért. Majd pont ez az először teljesen érthetetlen játszma hozza be és mutatja meg aztán azt az érzelmi elakadást, ami a kiinduló helyzetet (is) okozta. Hogy a végére a kis virágból anyuka, majd az anyának az érzelmi fájdalma legyen és a megnyilvánulás által gyógyulhasson.

Az állító mindig megkapja a választ

Igen, mindig. Nem számít, hogy mi az elvárás, hogy hogyan várnánk a végkifejletet és merre gondoltuk, hogy kanyarodik majd a történet. Nem számít, hogy teljes érzelmi katarzissal vagy „egyszerű” felismerésként érkezik a várt feloldódás, egy biztos, hogy abból az adott helyzetből, amivel a történet állítója érkezik, megtörténik az elmozdulás. Lehet, hogy nem érzi mindenki ezt ott, akkor egyből. Lehet, hogy ott helyben át is fordul az állítóban a történet, és bár fáradtan, de kisimultan indulhat haza. A lényeg, hogy mindig elkezdődik ott valami, ami aztán az életben is beindítja a hatását a valódi történetben, és akár a többi, valós életbeni szereplővel kapcsolatban is változhatnak aztán a viszonyok a hétköznapokban.

Mindannyian gyógyulunk

A csodálatos az egészben, hogy ebben a támogató légkörben mindegy milyen szerepet játszol, mindenképpen részesülsz valamilyen szinten az egész folyamat gyógyító erejéből. Persze, nem véletlen az sem, hogy kire milyen szerep jut, hiszen azzal neki magának is dolga van, nem csak a történet főszereplőjének, állítójának. Persze, hogy ki mit visz haza ebből az egészből és hogyan használja azt azután a saját életében, az egyénileg különböző, de már csak a jelenléttel oldódni fognak egy bizonyos mértékig az ott a térbe kitett helyzetek, azok érzelmi energiái. Minél tudatosabban állunk hozzá a ránk osztott szerepekhez, annál konkrétabb jobbító hatását érezhetjük.

Te átélted már ezt az áldásos, segítő csoport energiát? Egyszer megtapasztalni szerintem mindenképpen érdemes. És az is lehet, hogy aztán ez is beépül az önismereti fejlődést segítő módszerek közé.

Következő SzimbolonSzínház időpontja 2017. 02. 24.,  jövő hét pénteken, a Lélekszíntér Központban.

Részletekhez, bejelentkezéshez kattints ide!