Az jutott eszembe, hogy a spirituális úton járás, az önmegismerés útján haladás milyen csalóka is lehet, ha csak egy szemszögből akarjuk látni.

Hiszen a cél, a belső béke és boldogság elérése, a mindent és mindenkit szeretni tudó állapot, az önmagunkkal teljes harmóniában és összhangban levés, valóban csodálatos és felemelő élmény.

Az úton járni

Az ide vezető út viszont már nem ennyire kellemes, mondhatnánk rögös, de sajnos kihagyhatatlan. Vannak kellemesebb és kellemetlenebb szakaszok, mint ahogy a spirituális önmegismerés magasabb szintjei sem csak a boldog, „megbölcsült” mosolygást jelentik. Még. 
Aki a szívhez szóló üzenetecskék világában csak az üzenetre magára, mint célra koncentrál, és nem akar tudomást venni a mögötte húzódó folyamatokról, nagyot fog csalódni. Én, személy szerint kedvelem őket és időközönként szeretem olvasgatni, mert a célra emlékeztetnek, oda emelnek, húznak, biztatnak. De egyre inkább kedvelem azokat, amelyek már egy kicsit az átalakulási folyamatba is engednek bepillantást, abban segítve és tartva ezzel engem, hogy nem világvége az, amikor mást érzek, mint a boldogságos szeretet. Szenvedéseimben, játszmáimban nem vagyok egyedül, nem csak nálam működik így, nem csak én szenvedek, sírok, dühöngök, bosszankodok, bénázok, stb. Mert amikor ezeken túl vagyok, ismét kisüt a nap bennem. Sajnos, ismét csak egy közhelyes hasonlat jut az eszembe: ahogy a felhők felett mindig süt a nap, úgy, mindeneken túl és mindenek felett, a mi igazi természetünk is a szeretet és a boldogság.

Hogy néz ki mindez a gyakorlatban?

Vegyük például a RituálTáncot. A végén mindig csodás megtapasztalni a pozitív energiákkal való feltöltődést, az összekapcsolódást, néha a meghatottságot, néha az örömmámort, néha az erőt, néha a feltétel nélküli boldogságot. Ez a vége, és még sokkal több, mindenkinek a maga megtapasztalása szerint.

Ide eljutni viszont úgy kezdődik, hogy ráhangolódunk a témára, szóban, majd mozgásban is. Aztán jön az adott témával kapcsolatos utazás a mozgáson keresztül. De középen mindig van egy olyan rész, amikor elakadásainkkal, gátjainkkal, elfojtott érzelmeinkkel szembesülhetünk, felhozhatjuk ezeket a tudattalan mélyből, rájuk nézhetünk. Majd mindezek érzelmi energiáját, azt, amire ott és akkor lehetőségünk van, ki-ki a maga témájában, a maga szintjén, egy fergeteges részben el is engedjük. Van itt erő, lendület, indulat, szenvedély, tombolás, érzelmek kavalkádja. És ezután, ebbe a kitisztított térbe lehet behívni mindazokat a már letisztult, átalakult energia minőségeket, melyekkel töltekezünk. Amelyek mint egy ajándék várnak bennünket mindezek mögött.

Kockázatokról és mellékhatásokról

Mert minden gyógyulás előbb a seb kitisztításával kezdődik. Érzelmi-lelki szinten is. Fel kell tárni, ki kell pucolni, el kell engedni. Tiszta teret kialakítani és fenntartani az újnak, a vágyottnak, az emelkedettebbnek. Ugye, milyen egyszerűen hangzik így, elméletben? Megélni mindezt… erről gondolom neked is lenne egy-két-pár történeted.

És a mellékhatásokról se felejtkezzünk el. Amikor mélyen benne vagyunk egy érzelmi, átalakulási folyamatban, a transzformáció minden szinten, testben és lélekben egyaránt jelentkezhet. Érezted már azt, hogy egy meditáció, egy mozgásmeditáció, egy terápiás beszélgetés, spirituális kezelés utáni időszakban furcsa, az átlagostól eltérő érzelmi hullámzás tölti el a napjaidat? Olyan indulattal reagálsz dolgokra, amitől magad is majdhogynem vágsz egy hátast? Hogy elkap a hév, vagy épp az ellenkezője, hogy olyan szinten lenyugodtnak érzed magad, mintha leszedáltak volna? Ezek például az átalakulási folyamat velejárói. Amiben a segítőd tartani tud téged, hogy ne pánikolj be tőle. Vagy, ha már azon a szinten vagy, akkor Te magad nyugtázod a helyzetet együttérzéssel önmagad felé, hogy ilyen időszak van, ezt kell kibírni.

Fizikai szinten is jöhetnek furcsaságok. Olyan tünetek akár, amitől lehet, hogy egyből dokihoz szaladnál vagy épp valami gyors hatást biztosító gyógyszeren gondolkozol. Az energiarendszered változása okozhat például ilyen fizikai tüneteket is, ha épp egy folyamat kellős közepén jársz. Amikor sejtszintről szabadulnak fel és íródnak át benned régi „programok”, viselkedési mechanizmusok, reakciók. Jöhet például kéz- vagy lábzsibbadás, émelygés és szédelgés, köhögési rohamok megfázás nélkül, viszketés és átmeneti foltok a bőrön...és még sok minden más, egyéntől függően. Tested jelez, hogy hol zajlik éppen nagy munka benne. Persze, ha nagyon intenzív és nem múló tünetek vannak, tanácsos szakemberhez fordulni. A lelki hátterét, azt viszont, hogy éppen milyen érzelmi-átalakulási folyamatban vagy, érdemes még hozzátenni a magad részéről, tudatosítani magadban. Sokszor, (nem) meglepő módon már ettől is enyhülhetnek, sőt, el is múlhatnak a tünetek. Feltárulhat az is, hogy mire van szükséged segítségképpen, testi és/vagy lelki szinten.

Minden jó, ha a vége jó 

A lényeg, hogy nem kell megijedni. Minél inkább otthon vagy önmagadban, annál harmonikusabban tudsz együttműködni saját öngyógyító mechanizmusoddal. Minden szinten. És ez most, ebben az év egyik legnehezebb időszakában, nem elhanyagolható cél.

Kívánok áldásos önmagadra hangolódást, szeretetteli önmagadban elcsendesedést és a Fény és Szeretet Ünnepére való örömteli készülődést!

Következő RituálTánc témája: FÉNYSZÜLETÉS>>>