Testbeszéd - biztosan sokat hallottál róla. Már külön tudománya van annak, hogy mennyire beszédesek a mozdulataink, a tartásunk, a járásunk. Ha csak egy pillanatra belegondolsz, mennyi minden "lejön" egy emberről, akivel először találkozol... vagy amikor az ismerősöd jön feléd, benned rögtön kialakul egy hangulat és szinte érzed, mi lehet vele, benne.
Persze, sokszor tévedünk és belelátunk olyasmiket is másokba, amit ők vadul cáfolnak - "Neeem, tök jól vagyok amúgy..." És néha nehéz megkülönböztetni, hogy minek higgyünk inkább, az első megérzésünknek vele kapcsolatban, vagy a szavainak.

Vajon mi lenne, ha a találkozásainkat nem beszéddel kezdenénk? Mi lenne, ha hagynánk, hogy először a tekintetünk kapcsolódjon össze mélyebben? Képzeld csak el… milyen érzés erre gondolni most?

Ha jól esik erre gondolni, mert megmelengeti a szívedet, akkor biztos lehetsz benne, hogy szükséged van egyfajta letisztulásra. Talán belső lényed túlterhelt lett a sok felesleges interakciótól, ami az emberek között általában zajlik. Gondolj csak bele a tegnapi napod eseményeibe, találkozásaiba, beszélgetéseibe… Vajon mennyi volt a minőségi, őszinte, építő kommunikáció? És mennyi az érdektelen, semmitmondó és felületes, „kötelező”?
Nálad mi az arány?

Ha viszont egy kicsit kellemetlennek érzed, hogy így nyiss a másik felé, akkor valószínű, hogy félsz megmutatni magad. Talán félig tudattalan ez a rejtőzködés benned. De ez arról árulkodik, hogy valamit visszatartasz magadból, a valódi történéseidből.

Ennek sokszor az az oka, hogy félünk a saját érzéseinktől, attól, hogy ezeket a tartalmakat másokkal is megosszuk. Nem véletlenül. Vajon miért?

MINŐSÉGI FIGYELEM
Az egyik ok, hogy nem kaptunk elég minőségi figyelmet, amikor szükségünk volt rá. Képzelj el magad elé egy kisgyermeket, aki éppen teljes szívvel és lelkesedéssel magyaráz az anyukájának, apukájának. Kérdez, és választ vár. Meg akar mindent tudni a világról. Ki akarja fejezni magát. A szülő pedig fél-szívvel válaszolgat, közben esetleg a mobilját csekkolja, és szimultán dumálgat a barátnőjével… Vajon mit üzen ez a gyermeknek?
Nehéz ügy ez. Mindenki átéli, akinek van gyereke, főleg, ha több is. Bizony fárasztó felnőttként a gyermekeink vég nélküli csacsogását hallgatni.
Csak arról ne feledkezzünk meg, hogy talán azért ilyen nehéz valóban figyelni, mert mi magunknak is vannak hiányérzeteink a figyelem megszerzésének területén…

AZ ÉRZELMEK A SZÖVETSÉGESEINK
A másik ok, hogy nem vagyunk jóban érzéseinkkel. Szeretnénk egy képet mutatni, úgymond „jó képet vágni” a dolgokhoz, emberekhez. Mert azt tanultuk, hogy így jobban megy, ez a felnőtt lét ismérve, és senki se kíváncsi ránk, ha kimutatjuk érzéseinket. Igyekszünk leplezni, ha félünk, nehogy lássák, mert akkor azt hiszik, nem vagyunk kompetensek. Sikeresen félretoljuk a haragunkat, mert hát együtt kell működnünk a hülye munkatársunkkal, főnökünkkel, párunkkal. Mosoly mögé rejtjük bánatunkat, hogy fenntartsuk a normalitás látszatát. Nem merünk egy nagyot röhögni, hogy szolidárisnak tűnjünk azokkal, akiknek éppen nincs jókedvük. De attól még érzelmeink ott vannak, belefagyasztva testünkbe, mozdulatainkba, zsigereinkbe.
Fontos, hogy megértsük, hogy érzéseink a barátaink, és valódiságunkhoz szeretnének vezetni bennünket.

TE IS SZERETHETŐ VAGY
A jó hír az, hogy minden történéseddel együtt, minden érzéssel, gondolattal, sőt, minden hibáddal együtt is szerethető vagy. De ne mástól várd el ezt a szeretetet, mert akkor sűrűn csalódni fogsz! Hanem először is magadat fogadd be, fogadd el éppen azzal, ami zajlik benned – az érzések, a tested, az energiáid szintjén is. Mondj igent arra, ami van, mert ezzel nyitottá válasz saját magad felé. Ne feledd, a minőségi figyelem magadnak is jár! És pont ez a nyitottság és figyelem teremt teret benned arra, hogy másképp reagálj majd a külső eseményekre is.

A VALÓDI VIGASZ - TUDSZ SZERETNI
És végül, de nem utolsó sorban – az Álmodó archetípus súgására – íme a titok, amit mindenki tud. Csak a szeretet tud valódi vigaszt nyújtani, mind magadnak, mind a hozzád kapcsolódóknak. A szeretet nem érzelem, hanem egy fényes nyitottság és áramlás benned, ami képes mindent magába foglalni és átölelni, a belső eseményeket és a körülményeket egyaránt. Amint erre hangolódsz, rögtön jobban leszel, bármi is történik éppen. Nem kell más hozzá, csak egy kicsit abbahagyni azt a működést, hogy neked kell mindent kézben tartani, megváltoztatni és megoldani. Nem kell, és nem is tudod igazából. Hurrá, hurrá, végre nyugodtan ellazulhatsz egy picit, és körül nézhetsz belül és kívül. Most ennek van itt az ideje, hogy lényed felkészülhessen egy tavaszi újjászületésre.

A következő Álmodós program segíthet ebben a témában: 
TANTRATÁNC ELVONULÁS – márc. 22-24. Máriahalom>>>
„Minden testrészünk már születésünktől, sőt fogantatásunktól fogva rengeteg információt, emléket tárol sejt szinten. Testünk tulajdonképpen az emlékeink hatalmas panoptikuma. A felgyorsult élettempó miatt sajnos nem fordítunk elég figyelmet testünk jelzéseire. Elnyomjuk a kellemetlen élményeket, amik így a különböző szerveinkben tárolódnak. A feldolgozatlan emlékek aztán gyakran összekapcsolódnak a régi, hozott érzelmi mintázatokkal is, amelyek különböző fájdalmakban, sőt betegségekben is megnyilvánulhatnak. Ezért fontos hangsúlyt fektetnünk a megelőzésre azzal, hogy rendszeresen alkalmat teremtünk magunknak a testünkre való odafigyelésre, gyógyítására és megszentelésére…
Az elvonulás fontos része, hogy a családállításhoz hasonlóan a jóni és a lingam terébe lépünk be egyenként, hogy felfedezzük azokat az emlékeket, érzeteket, tapasztalatokat, amelyek elengedésre, átalakulásra várnak. A csoport többi résztvevője a tér különböző részeiben elhelyezkedve érintésekkel és hangokkal kíséri ezt az önfelfedező folyamatot. Az esti RituálTáncok pedig segítenek abban, hogy teremtő és alkotó erőnk felszabadulhasson.”

Szeretetteli időszakot kívánunk!
a Lélekszíntér csapata