Sajnos, a felhőtlen gyermekkor igen gyorsan tovaszáll. Így az az idő is, amikor gondtalanul, önfeledten, tele energiával és kíváncsisággal fedezhettük fel a világot, a játék örömét és az élet számtalan még ismeretlen oldalát. De bármennyire is felhőtlen és gondtalan lehetett ez az időszak, nagy valószínűséggel mégis történt egy-két olyan dolog, ami gyermekként megakasztotta benned a természetes részedként veled született szeretet áramlását. Ez szerencsés esetben. Rosszabb esetben, sok ilyen traumának nevezett történést lehet összegyűjteni.

És bár nem emlékszünk rá, ezek az esetek bennünk, testünk sejtjeiben emlékként elraktározódnak. És különböző utakon-módokon mutatják meg magukat, a legtöbbször igen nehéz és általában hosszabb folyamat révén lehet visszanyomozni, hogy mi lehetett az eredeti oka annak, hogy most ez vagy az nem működik, vagy nem úgy működik az életedben, ahogyan szeretnéd.

Például, nem tudsz kiállni magadért fontos helyzetekben és nem tudsz nemet mondani, sőt a vitákat, konfliktusokat egyenesen kerülöd, mert azt tanultad, hogy ha szót fogadsz és jó gyerek vagy, akkor van minden rendben körülötted, nem mérges sem az anyu, sem az apu, hanem elégedettek. Ez nem ismerős? Lehet másképp is… Mondjuk például, hogy folyton lázadsz, mindenben a saját akaratodat érvényesíted és egy kicsit sem lehetsz gyenge, mert az a tapasztalatod, hogy csak így érheted el, amit szeretnél. És így tovább… a lehetőségek száma végtelen.

Bár azzal kezdtem, hogy legtöbbször nagyon nehéz felismerni és megérteni, hogy mikor és hogyan keletkeztek ezek az elakadások, azért egyáltalán nem lehetetlen. Mert idővel, odafigyeléssel, őszinte kíváncsisággal és nagy adag bátorsággal fel lehet térképezni önmagunkban a válaszainkat, amikor már annyira zavar valami, hogy nem tudjuk nem észrevenni, és foglalkozni kell vele. Kezdeni kell vele valamit.  Egyik módja ennek az önismereti munka, és annak is a belső gyermek személyiséggel való foglalkozás.

Honnan tudhatod, hogy a Belső Gyermek személyiséged a figyelmedet kéri?

Merthogy vannak erre utaló jelek, amiket ha ismerünk, egy lépéssel máris közelebb kerülünk a jelzett probléma feloldásához. Nézzük ebből a legalapvetőbbeket:

„Segítség! Kevés vagyok én ehhez…!”

Az egyik leggyakrabban előforduló eset ez, amikor bár 30, 40, 50 év élettapasztalata áll a hátunk mögött, mégis azt érezzük, hogy most mindez nem elég, mert egyszerűen számunkra teljesíthetetlen feladat előtt állunk, legyen az akár a legegyszerűbb dolog, amit akár egy gyermek is meg tudna oldani. Vagy éppen akkora félelem és stressz van bennünk valamitől, hogy egyszerűen nem értjük mi ez a leblokkolás, hiszen általában hasonló dolgokban egész jól teljesítünk.

„Most vajon jót szóltam? Biztos ezt kellett volna mondanom? Biztos így kellet volna csinálnom?”

A megfelelési kényszer nagy úr. Elhiteti velünk, hogy akkor leszünk szerethetőek, ha mindig úgy viselkedünk, ahogyan azt szerintünk elvárják tőlünk. A családtagjaink, a barátaink, a munkatársaink, a nemzet, a társadalom. Csak hogy közben egy valakire nem figyelünk oda. Arra, hogy igazából mi mit is akarunk. Vajon tényleg azt, amit mi oda látunk a másik szemébe?

„Nem vagyok jó anya/apa/szülő/társ/szakember/barát. Nem vagyok elég jó…”

Van egy rossz hír ehhez kapcsolódóan: soha nem leszel elég jó semmiben és senkinek, ameddig önmagaddal meg nem békültél és nem fogadtad el azt, hogy ilyen vagy és ez pont így jó. Ez nem jelenti azt, hogy nincs hova fejlődni, vagy hogy lehet bármit csinálni, mert minden OK. Nem. Önmagaddal jóban lenni azt jelenti, hogy hálás vagy azért, amilyen vagy és amid van; beleértve a jót és rosszat is. Hogy tudod, mi az, ami téged boldoggá tesz és azért teszel is, hogy azt elérd.

„Senkiben sem bízom. Amit én magam végzek el, az a biztos.”

Ez is több sebből vérzik. Egyrészt, senki sem tökéletes és nem tudhat mindent, nem érthet mindenhez. Másrészt, borzaszt fárasztó és magányos élet az, ahol mindent a kezedben kell tartanod, a véletlennek és a másokkal való együttműködésnek még a szándékát is messzire kerülöd. Hol marad így az élet játékának izgalma, a könnyedség és a kalandok? Ja, hogy az élet nem játék? Hát, te tudod mit is szeretnél valójában megtapasztalni…

Egy vagy két eset biztos ismerős a számodra is a fentiekből. De ez a téma olyan szerteágazó, olyan mély és olyan fontos, hogy itt ennek az írásnak a célja igazából csak a figyelemfelkeltés, és egy kapu megnyitása belső világodnak ezen irányába is. Mert hatalmas felismeréseket és lelki gyógyulást hozó oldásokat tapasztalhatunk, amikor kellő figyelemmel, gondoskodással, együttérzéssel, és ami a legfontosabb, szeretetettel fordulunk a bennünk élő gyermek felé.

Te is szeretnél ismerkedni a benned élő gyermekkel? Kíváncsi vagy, mit üzen a számodra? Következő mozgásmeditációnkon erre van lehetőséged:
RituálTánc – Találkozás a Belső Gyermekkel>>>