Ha a Szerető témáját elemezgetjük, elkerülhetetlen, hogy a szerelem mellett a szeretetről is kialakítsuk a hozzáállásunkat. A Szerető egyik alapvető minősége, hogy hogyan tudunk szeretni. Nem csak szerelemmel, hanem szeretettel. Ez pedig már sokkal mélyebb, átfogóbb és hosszabb távú téma.

Mert hiszen könnyű azt mondani, hogy szeretlek. De valóban ez a helyzet? Milyen könnyű azt mondani, hogy én olyan nagyon szeretlek téged, mindent megteszek érted, ráadásul semmit sem várok érte cserébe. Még akkor is szeretlek, amikor nem érdemled meg, vagy éppen folyton belém rúgsz, pedig egyáltalán nem ezt érdemlem. Itt már talán kezd is egy kicsit gyanús lenni a dolog.

Kissé fonák ugyanis ez a helyzet. Ha valóban feltétel nélkül szeret valaki, akkor nem ró fel ilyen dolgokat a másiknak. Ahhoz, hogy valóban feltétel nélkül tudjon szeretni valaki, hosszú út vezet. Mert először is meg kell állni és azt megnézni, hogy önmagával mi a helyzet. Mennyire tudja elfogadni magát olyannak, amilyennek született, amivé vált és amit elért az élete során, mennyire ismeri egyáltalán magát. Ahhoz, hogy valaki feltétel nélkül próbálja meg szeretni a másikat, nem tudja kikerülni az önmaga iránti szeretet érzését, az önmaga elfogadását. Hogy ezt előbb éri el, majd utána talál rá a párjára; vagy a párja mellett tanulja az önszeretettel való kapcsolatát; az már igazából részletkérdés.

De nézzük meg mi is a fő különbség a két út között…

Kívülről befelé = elvárás, megfelelés

Az alapvető különbség a fenti két megközelítés között az az, hogy mi a viszonyítási pontom. Van az az eset, amikor eredendően van egy képem a tökéletes kapcsolatról, a vágyott társról, és arról is, hogy én milyen vagyok ebben a kapcsolatban. Aztán az élet egyszer csak elkezdi teljesen másképp tálalni a dolgokat, mint ahogyan én azt szeretném, ahogy elképzeltem. Vagy bárhogyan is próbálok, mégsem tudok megfelelni annak a képnek, amit a kapcsolatra, amit a másikra, amit magamra szeretnék ráerőltetni. Megfelelésből és az elvárásokból van ez az út kikövezve, és a konfliktusok abból adódnak, ahogyan mindez nem felel meg annak, ami igazán én vagyok, amit valóban, szívem szerint szeretnék.

Belülről kifelé = (ön)szeretet, (ön)elfogadás

Hát igen, ez a másik út, ami olyan egyszerűen hangzik, aztán mégsem olyan könnyű kivitelezni. A lényege benne van a nevében is: a kiindulópont mindenhez, hogy önmagadban legyél „otthon”, önmagaddal legyél tisztában, önmagadat ismerd meg és fogadd el szeretettel. Nem könnyű valóban, de egyáltalán nem lehetetlen. Mert nem azt jelenti, hogy előbb meg kell világosodni, és csak aztán élhetjük igazán az életünket. Nem! Sőt! Az életet élni azt jelenti, hogy megéljük mindazt a jót és rosszat is, amik mi vagyunk. Szívből élni azt jelenti, hogy az élet megélésén keresztül fedezem fel önmagamat. Fedezem fel az utat önmagam szeretetéhez azáltal, hogy állok hozzá helyzetekhez, emberekhez. Hogy kezelem ezeket. A járt vagy járatlan utat szeretem, a félelmet vagy a szeretet választom. Merek-e szembenézni a kevésbé fényes oldalaimmal, és el tudom-e fogadni azokat is, mint a saját részeim. Még ha ezek sokszor a másik emberben sokkal könnyebben felismerhetőek a számomra. És aztán hogyan döntök, a szeretet választom-e és önmagam „jobbik”, bölcsebbik énjének vezetését, mint továbblépést az úton? Így izgalmasJ És így szép. Ebből vannak az örömeink, a sikereink, a bukásaink, a kudarcaink, amikből jó esetben tanulhatunk, és ezáltal fejlődik a személyiségünk. Hogy a végén eljuthassunk oda, hogy minden rendben van úgy, ahogy van, hogyha szeretet van benne. Ami igazából a spirituális cél az életünkben.

A május hónap jelentősége mindig is abban rejlett, hogy mi az, ami mellé letesszük a voksunkat, melyik irányba indulunk, milyen utat választunk. Érdemes most időt szánni arra, hogy melyik utat is követjük, vagy inkább műveljük a fenti kettő közül. És ami még fontosabb, hogy melyiket szeretnénk élni. Mert a választás mindig a mi kezünkben van…