Mennyire ismerős neked ez a mondat? Milyen gyakran hallod/hallottad ezt jó tanácsként egy-egy válaszút előtt állva? Ha tippelhetek, akkor azt mondanám, hogy igen ritkán… Talán nincs is olyan nagyon csodálkoznivaló rajta.

Ha visszaemlékszel a gyermekkorodra, vagy ha most neveled gyermekedet, akkor első kézből van tapasztalatod arról, hogy mennyire nem szerette, és nem szereti még mindig eléggé a társadalmi berendezkedésünk azt, hogy a saját fejünkkel gondolkodjunk, a saját személyiségünknek megfelelően viselkedjünk, beszéljünk, öltözködjünk, szórakozzunk, és így tovább. Talán valamivel jobb a helyzet most, mint 20-30-40 évvel ezelőtt. Talán most már egyre nagyobb teret nyernek azok az iskolák, azok a munkahelyek, azok a képző/továbbképző intézmények, ahol megengedik, sőt, támogatják azt, hogy önmagad lehess. A világunk azonban még mindig arra van épülve, hogy a megadott keretek között, a megadott szabályok szerint élj, gondolkozz, cselekedj. Mert ez így könnyen irányítható, könnyen átlátható, könnyen tervezhető. A kérdés, hogy melyik oldalon állsz ennek a társadalmi berendezkedésnek. A szorgalmas hangya vagy? Netán sikerült önálló oroszlánkirállyá felküzdened magad? És a hatalommal hogyan bánsz? Hogyan kormányozod a saját birodalmadat? Egyáltalán felismerted-e már, hogy neked is lehet saját birodalmad?

Igen, hidd el! Akár a szorgalmas „átlagos”, „normális” kategóriába sorolnád magad, akár már feljebb tornáztad magad a társadalmi ranglétrán, érdemes tudatosítanod, hogy saját birodalommal rendelkezel. Mindenki! Kivétel nélkül. A saját életedben Te vagy a király! Te vagy a vezető! Te vagy a főnök!
Hogy ez nem így működik?

Igen, így is működhet! De ezért tenned is kell. Első és legfontosabb, hogy lemondasz az örök áldozati szerepről, ahol tehetetlenül hagyod magad sodródni a rajtad kívül álló események, körülmények és egyebek által. Utána következik az - ami ennek a cikknek a fő témája - azaz meg kell ismerned, hogy Te miről szólsz. Hol vannak az erősségeid, hol van a tehetséged, mik a képességeid, miben vagy jó, mitől lelkesedsz be bármikor? Fel kell ismerned és meg tanulnod tapasztalások által, hogy hogyan tudsz ezekkel élni, mit tudsz velük kezdeni.
Miért tűnik ez mégis nehéznek, néha lehetetlennek?

Sokan követik el azt a hibát, hogy a sikerről, sikerességről beléjük sulykolt képet, egy megtanult mintát szeretnének megvalósítani. Ami nem ők! A hal soha nem fog tudni repülni, az oroszlán sem. De ha a hal a vízben akar boldogulni, nyert ügye van, mert ott az ő terepe. Az oroszlánnak sincs mit keresni a levegőben, az ő terepe a vadon, ott lehet bölcs király, ha elhatározza. Ugyanígy gondold át Te is, merre vagy éppen? Jó helyen vagy? Boldoggá tesz az, amit teszel, amivel foglalkozol, ahogyan éled az életed?

Ezért jó tanács szerintem az, hogy „ismerd meg az erődet”! Mennyivel eredményesebb és sikeresebb lehetne az a rendszer, ahol mindenkit abban támogatnának, hogy bátran legyenek olyanok, amilyennek érzik magukat! Ha nem a szabálykövetés, az utasítások gondolkodás nélküli végrehajtása lenne a követendő példa. Aminek eredményeként aztán csak nagyon kevesen találják meg helyüket a világban, az életben.  Mert mindenki a mézesmadzagként belengetett, de csak kevesek által elérhető sikerre, vagyonra és boldogságra áhítozik. És mi történik közben?

Lemondasz a saját erődről, a saját boldogulásodról. Bár lehet, hogy az nem celebséget, top menedzserséget, gazdag üzletemberséget, politikusi hírnevet, vagy világhírű modellséget jelent, de megadhatná neked azt, amiben te a legjobb vagy és ahol a legsikeresebb lehetsz. Ahol már nem lenne kérdés, hogy hol keresd az önbizalmadat, az önbecsülésedet, hanem elégedettségben tennéd azt, ami a te dolgod. A kihívások is másképp találnának meg, hiszen nem azért stresszelsz naphosszat, mert magadra erőltetsz valami tőled teljesen mást, hanem abban kell fejlődnöd és továbblépned, amihez erőd és tehetséged is van. Utópisztikusan hangzik? Kivitelezhetetlen? Talán igen, talán nem. Szerintem a hozzáálláson és az akaraton dől el ez az egész.
De ahhoz meg kell találnod az erődet!