Ugye neked is megvan az a kép, ahogyan a Varázsló egyet legyint pálcájával és ott terem az a valami, amit szeretne. Hogy ezt hogyan csinálja, arra van egy sejtésem, de ezt csak a cikk végére tartogatom, mert addig még sok érdekes fejtegetésen keresztül kell eljutnom oda… Tarts velem, álld ki a türelem és nyitottság próbáját (azaz olvasd végig az írást:-), és nézd meg, hogy Te is ugyanoda jutsz-e el, ahova én, amikor ezt a témát magamon „átszűrtem”.

Tehát ott kezdtem, hogy a Varászló varázsol. Szeretne valamit és megteremti azt. Így működhet ez a mi életünkben is, ha akarjuk. Szeretnénk valamit, aztán alakul valahogy. Jó esetben úgy, ahogy azt elképzeltük, vagy nagyon hasonlóan ahhoz. Még jobb esetben pedig úgy, ahogyan arról álmodni sem mertünk volna a mi szegényesre engedett fantáziánkkal. És mégis minden a lehető legjobban alakult, a magunk és minden érintett javára.

A sötét erdőn át…

Alakulhat viszont úgy is, hogy egy-két kellemetlenségen keresztül kell mennünk ahhoz, hogy a vágyott végkifejlethez jussunk. Mint a mesében, ahol a legkisebb fiú nekivág megtalálni a kincset, a királylányt, vagy valami egyéb varázslatos dolgot. Csakhogy ilyesmit nem akárki szerezhet ám meg. Tiszta Szív és Tiszta Szándék kell hozzá. Ami általában a legkisebb fiúban meg is van, ezzel állja ki a próbák sorát. Az igaz Szíve segíti át, viszi előre, az akadályokon túl. Így van ez még most is, a 21. század való világában.

Szívből tudunk igazán teremteni. Viszont az agyunkkal le is tudjuk gátolni ezt az isteni teremtő erőnket, mindenféle akadályokat állítva az útba. Szívünkben, szívünk által kitágul a világ. A számunkra nem megfelelő betanult, elavult gondolati mintáink és korlátozó hitrendszereink által pedig jól beszűkítjük azt. Jönnek a félelmek, az elvárások, az ebből fakadó szenvedések, a megfelelés, az ítélkezés, a bűntudat, és még sorolhatnám hosszan, de inkább hagyom, hogy Te is megtaláld a saját játszmáidat, negatív és korlátozó hiteidet és tulajdonságaidat. Mert ezek azok, amelyek nem engednek olyan életet élni, amiben valóban jól éreznéd magadat. Ahol megvan mindened a jól-léthez, a kapcsolataid szereteten és kölcsönösségen alapulnak, ahol nem csak elveszel, vagy nem csak adsz és megint csak adsz, hanem egyensúlyban van benned ez is.

A Mágus ereje

Tehát ahhoz, hogy ide elérj, szükséged van a Mágus erejére és vezetésére. A tiszta szívre és tiszta szándékra. Mert ez fog téged keresztülvinni azokon a nehéz próbákon és akadályokon, ahol szembesülsz a sötétebb oldaladdal azért, hogy ne félelemből elnyomd az „árnyékaidat”, hanem bátorsággal felold és visszaszerezd az örömteli élethez szükséges erőidet innen.

A Mágus az, aki hatalmas kincs ígéretét hordozza, ha hajlandó vagy átvágni ezen a sötét terepen, a kiszámíthatatlan ellenséggel szemben.

Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz, hogy ez a kiszámíthatatlan ellenség is mind Te magad vagy, a saját elnyomott és letagadott sötét árnyoldalad. Aki onnan nyeri az erejét, hogy nem akarsz tudomást venni róla. Hogy félsz tőle, hogy küzdesz ellene, hogy hárítod, hogy legfőképpen csak másban látod őt meg és magadban sehogyan sem. A jó hír pedig az, hogy ha ez benned van, a tied, akkor Te magad tudod meg is változtatni. Ha akarod, ha tiszta szívből akarod ÉS van bátorságod is tenni érte, akkor fel tudod oldani és a legnagyobb ellenségedből a legfőbb támogatóddá tenni.

A bennünk élő mágus ereje abban rejlik, hogy már nem köti meg a félelem a saját árnyékaitól. Nem akar másat, többet, jobbat, mint ami benne van, ami Ő maga. Megtanulta hogyan uralja kevésbé fényes oldalát, és hogy hogyan kezelje, ha újabb és újabb „fenevad” tör elő tudattalana sötétjéből. Vezetője a szíve, hallgat a szavára és bátran meg is cselekszi azt, amit kell.

Mert csak így lesz szabad és teljes teremtő. „Varázslatai” pedig akkor lesznek maradandóak és csodálatosak, ha mindezt nem önös érdekből, hatalomvágyból teszi, nem ártó szándékkal, hanem a maga és mindenki más érdekében. Saját teremtő akarata összhangban, egységben van a Mindenséggel, a legnagyobb Teremtő Akarattal. Ekkor van az, hogy amit szeretne, hipp-hopp, valóra is válik.

Minden jó, ha a vége jó…

Szerintem ez a recept arra, hogy hogyan válhatunk mi is életünk „társteremtőivé”. És mint minden „mester”-ségnek, ennek is a rengeteg gyakorlás a titka.

Most pedig itt egy kis házi feladat ehhez:-)

Idézz fel egy olyan esetet, amikor nagyon akartál valami olyasmit, ami eléggé elérhetetlennek tűnt a számodra. Aztán végül mégiscsak sikerült elérned, megvalósítanod.

Először is azt nézd meg, hogy miért gondoltad elérhetetlennek? Mi volt az az akadály, ami miatt majdnem lemondtál róla? Na és aztán mi történt? Hogyan sikerült mégis megoldanod a kivitelezhetetlennek látszót?

Most első sorban arra kellene figyelned, hogy benned mi változott. Mi volt az, amit át tudtál lépni magadban, amin felül tudtál kerekedni? Így tudsz a legközelebbivel is szembenézni.

Szóval, mit látsz most áthatolhatatlan akadálynak az életedben?