Szoktál-e időközönként csak úgy, önzetlenül  és elvárások nélkül, adni másoknak? Szoktál-e felajánlani valamit másoknak azért, mert neked abból több van, mint elég, vagy már nincs szükséged rá? Szoktad-e néha-néha az idődet és energiát adni, mikor egy jó ügy szolgálatában önkéntesen feladatot vállalsz?

A Szolgáló archetípusának egy magasrendű minősége jelenik meg ilyenkor az életedben. Amikor át tudod értékelni magadban a szolgálat fogalmát, és már nem a kiszolgáltatottság, kényszerűség és hiányból fakadó megalázkodás érzetei kapcsolódnak hozzá, akkor el tudsz jutni a szakrális, isteni mivoltához is.

Mit tehetek érted? Mit tehetek másokért?

Ez az irány jelenik meg az életedben, és keresed az utat, ahol ezt meg tudod valósítani. Ennek a megnyilvánulása az, amikor hatalmas vagyonnal rendelkező emberek, hatalmas bevételű cégek elkezdenek adakozni különféle jótékonysági célokra. Annyi van már nekik, hogy jó szívvel megtehetik. Ha meghallják ezt a hívást magukban és akarnak hallgatni rá. Amikor felbukkan náluk is az egyensúly törvénye, vagyis az energia áramlásának fenntartása érdekében nem csak elvesznek, befogadnak, hanem adnak is.

Ez jelenik meg akkor is, amikor nem pénzt vagy tárgyat adok, hanem saját energiámat, az időmet és tudásomat, képességeimet és adottságaimat teszem bele valaminek a létrehozásába vagy megcselekvésébe. Hogy aztán miután én már itt, fizikai szinten megtettem mindent, ami tőlem tellett, a többit már a Magasabbrendűnek/Istennek felajánlva, hagyjam, hogy azt kezdjen vele, ami mindenki érdekét és javát a leginkább szolgálja.

Miért jó ez nekem?

Mert ez a fajta szolgálat az istenivel való kapcsolatomat erősíti. Mert ezáltal legbelül érzem magam jobban, a saját lelkemet is szolgálom így. Sokszor épp egy-egy ilyen önzetlen felajánlás segít nekem is gyógyulnom, gyógyítanom saját magamat. Mahatma Gandhi csodálatosan összefoglalta egy mondatban a Szolgáló és az önzetlen szolgálat, felajánlás lényegét:

„“Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.”