Mindenkinek megvan rá azonnal a válasza. Mert nem tudom merre/hogyan tovább. Mert nem szeretem, amikor valami nem egyértelmű. Mert nem szeretem, mikor bizonytalanságban vagyok. Mert olyan, mintha nem tudnék dönteni, vagyis határozatlan vagyok. Vagy - fogalmazd meg a saját válaszodat…

A lényeg mindegyiknek, hogy egyfajta bizonytalanságérzetet kelt. Hogy kizökkent a jól kézben tartott, előre eldöntött és belátható utunkról. És amikor elveszítjük a kontrollt, egyből azt érezzük, hogy nagy bajban vagyunk, megijeszt az ismeretlen terep, az ismeretlen kimenetelű jövő.

Kényelmetlen érzés, amikor nem tudjuk előre döntéseink következményeit, ezért úgymond „vakon” kell dönteni. És ez még hagyján, de a következményekért akkor is nekünk kell felelősséget vállalni. Ez ijeszt meg. És az is, hogy nem tudjuk előre optimalizálni a helyzetet, vagyis a jövő ismeretének hiányában nem tudjuk felmérni, hogy mi lenne a legjobb döntés, a legmegfelelőbb választás. És egyre kevésbé szeretjük ezeket a helyzeteket. Most, amikor annyira felgyorsult a világ, hogy nagyon okosnak, ügyesnek, gyorsnak és határozottnak kell lennünk, ha nyerő pozícióban akarunk lenni. Hisszük mi… De vajon tényleg így működik ez?

Döntésképtelenség = állj meg egy pillanatra és nézz magadba

Mi van akkor, ha elkezdünk más szemmel nézni egy ilyen helyzetre. Elfogadjuk átmenetileg a bizonytalanságot és idegeskedés és görcsölés helyett inkább megvizsgáljuk mi az oka a tehetetlenségünknek. Megnézzük, hogy mi az, amiért nem tudunk egyértelműen állást foglalni? El tudjuk-e fogadni, hogy nem tudunk mindent előre, és így kell mégis tovább mennünk valamelyik úton? El tudjuk-e fogadni, hogy nem lehet mindig mindent megkapni, mert néha le is kell mondani, de legalábbis fontossági vagy időrendi sorrendet felállítani? Mi van akkor, ha az ilyen helyzetek nem ellenünk vannak, hanem éppen értünk? Mert tanítani akarnak nekünk valami újat, valami másat?

Ehhez kapcsolódóan két fő megközelítést járunk most körbe, amelyek a Közvetítő archetípus tanításait hozzák közelebb számunkra:

Ellentétek – Polaritások

Szereted a száguldást vagy inkább a biztonságos, kézben tartható sebesség híve vagy? Tornázni szeretsz vagy inkább futni? Táncoslábú vagy, vagy inkább a haverokkal hajnalig beszélgetős-sörözős? Ha jobban megnézed, az ellentétek igazából ugyanannak a skálának a két végpontja. Bármilyen összeegyeztethetetlennek gondolunk két dolgot, két minőséget, valójában egy „tőről” fakadnak, csak más irányba nőtték ki magukat, avagy más szinten helyezkednek el a skálán. A száguldás és a lassúbb sebesség ugyanúgy a helyváltoztatás formái, mint a torna és a futás a testedzésé, vagy a táncolás és haverokkal beszélgetés pedig a szórakozás, feltöltődés egy-egy módja. A hideg és a meleg ugyanúgy a hőmérséklethez tartozik, ahogyan a lágy vagy a kemény az állaghoz. A szándéknak az alacsonyabb rezgésű minősége a rosszindulat, míg a magasabb minősége a jóindulat. Irigység és nagyvonalúság, kedvesség és ridegség, bőbeszédű és szótlan, és így tovább. Bennünk is megvan mindennek a lehetősége, mi döntjük el, hogy nekünk mi a megfelelőbb, mi hová tesszük a mércénket.

Tézis-antitézis-szintézis

Van egy már kialakult vagy megtanult véleményünk. Vagy van már egy sokat átélt, ismert tapasztalásunk. Vagy van egy általunk kedvelt, elfogadott minőség, tulajdonság. Aminek a megélésében, „használatában” egyszer csak megakad valami. Bejön az életünkbe valami más, valami új, lehet ismert vagy ismeretlen, vagy akár az eddig általunk elfogadott szöges ellentéte ugyanabban a dologban. A lényeg, hogy már nem tudunk egyértelműen az eddig meghatározott menetrend szerint tovább haladni, gondolkodni, érezni. De akkor hogyan tovább?

Amikor ellentétek viharában találod magadat, talán épp egy új leckét tanít az élet. Ha a „győztes-győztes” hozzáállásával keresed a kiutat, felismerheted, hogy egy magasabb szinten mindennek van létjogosultsága. Az ellentétek kibékítésének egy módja ezáltal a szintézis, ahol végül minden úgy találja meg a helyét, hogy az új egész több, mint az őt alkotó részek összessége. Vagyis az a feladatunk, hogy az ellentéteket megismerve és önmagunkban elrendezve egy olyan új utat, minőséget kapjunk, amely már egy magasabb szintet képvisel az életünkben.

Kiderülhet, hogy ezek az ellentétek nem is olyan elfogadhatatlanok a számunkra. Felismerhetjük a válaszutak és a néha olyan kényelmetlen döntési helyzetek a fejlődésünket rejtik magukba. Ha vesszük a fáradtságot és a bátorságot, és az erőlködés és erőltetés helyett megállunk egy rövid időre, hogy felmérjük mi előtt állunk és mire szólít ez a helyzet bennünket. És aztán, remélhetőleg megtaláljuk mindennek a feloldását és egy magasabb szinten való tovább lépés kapuját.

A nyári szünet előtti utolsó mozgásmeditációnkon ezzel a témával mozdulunk. Gyere el, ha Te is megismernéd a Közvetítő archetípusnak ezt az oldalát: RituálTánc – Ellentétek és Polaritások>>>