Már csak pár nap és „hivatalosan” is itt a Tavasz! Ébred a természet, ébrednek a növények és állatok, és ébredünk mi emberek is. A hosszú téli túlélős begubózásunkból lassan-lassan sikerül kivetkőzni magunkat és újult erővel folytatni életutunkat.

Így hát, minden tavasz egyben az újjászületés energiáit is magában hordozza. De nem mindegy hogyan és miben születsz újjá! Megvan már, hogy merre indulnál, mit akarsz megvalósítani, mibe fektetnéd egyre növekvő energiáidat? A télvégi félig még „kuckós”, félig már induló állapot pont ennek a tervezgetésnek, kreatív álmodásnak a legmegfelelőbb. Mégis hogyan csináld, hogy ne „csússz el a banánhéjon” és ne – esetleg ismét – csak kudarcot növelő rossz szájízű próbálkozás legyen belőle?

Nem árt, ha egy-két dolgot tisztázol magadban és akkor nagy valószínűséggel nyerő leszel, mikor elindulsz az új kezdetek feléJ

A Marsra vágysz vagy Bora-borára?

Valami új megteremtésének legelső lépése, hogy VÁGY ébred benned. Mit szeretnél? Mi okozna örömet, elégedettséget neked? Mi hozna beteljesülést a számodra? Így ezt a vágyat elkezded dédelgetni, figyelmedet kívánja rendszeres időközönként. De nem mindegy, hogy mi ez a vágy és hogyan foglalkozol vele. A nagy különbség az, hogy valóban kivitelezhetőnek tartod-e vagy elképzelhetetlen számodra az, hogy ez tényleg meg is valósuljon? Fontos, hogy higgy abban és mélyen belül tudd, hogy ez nem egy lehetetlenség.

A Marsra nem valószínű, hogy még ebben ez életünkben eljuthatunk, viszont Bora-bora már sokkal inkább megvalósítható utazás, elhatározás és pénz kérdése az egész.

Álmodozás – az élet megrontója?

Következő lépésként különbséget kell tenned az álmodozás és teremtő, kreatív álmodás között. Mert a különbség óriási, ha odafigyelsz rá!

Honnan tudhatod ezt, akár egy legegyszerűbb vágy esetében is? Képzeld el, hogy megvalósult! Lásd magad benne! A belső képek, a képzelet a gyújtómotor. De vigyázz, ismét egy buktató! Képzelődni, belső képeket „gyártani” nem nehéz, elég csak az átlagnál vizuálisabb lenni. Mert az álmodozásban is látsz képeket, de mintha nem Te lennél az, aki szerepel benne, még ha ugyanúgy néz is ki. A teremtő álomban viszont olyan belső képek születnek, amelyeket nem csak látsz lelki szemeid előtt, de zsigereidben is érzed azokat. Mélyen belül látod ÉS érzed, hogy milyen, amikor benne vagy; milyen, amikor megvalósul.

És akkor az érzés oldaláról is essen szó. Milyen érzés álmodni, álmodozni? Felcsigáz és borzasztóan vonz, de reménytelenség és tehetetlenség van benne? Vagy erővel, lelkesedéssel és kreativitással párosul? Az álmodozás az az állapot, amikor bármennyire szép, magasztos, hívogató a vágy, de nincs benne erő. Egy kellemes, lebegős érzés, ami inkább kihúzza a lábad alól a talajt. A teremtő álomban viszont erő van, még ha rengeteg félelemmel is párosul. Nem tudod feladni, mert újra és újra megmutatja magát és nem hagy békédet addig, amíg lépéseket nem teszel felé. Amíg el nem kezdesz cselekedni. Lehet, hogy hamar megadod magad neki, mert energikusabb, több akarattal és nagyobb megvalósító erővel rendelkező személyiség vagy. Az is lehet viszont, hogy időbe – hetekbe, hónapokba vagy akár évekbe is - telik, amíg mégis elindulsz cselekvésre váltani belső képeidet. Egy bizonyos szemszögből az idő már nem is számít. A lényeg, hogy kövesd a hívó hangot. Lelked hívását.

Mi lenne szerinted a következő lépés, hogy az álmodból valóság legyen? Ha a cselekvést nevezed meg egyből, nem rossz irányba tapogatózol. Viszont van még előtte két kihagyhatatlan másik is.

Nyerd vissza teremtő erődet!

A teremtő álom, az elindulás, valami igazán új akkor jöhet létre, ha teljes mértékben visszaveszed az erődet, vagyis felelősséget vállalsz azért, ami van az életedben. Ahol tartasz, akik körbevesznek, ahogyan érzel, ahogyan reagálsz helyzetekre, emberekre. Amikor már nem a körülmények, a világ, a rosszak, a mások, a körülötted lévők az okai annak, ami veled történik, és ahogyan. Felvállalni a felelősségedet nem csak nyomasztó súlyt jelent az életedben, hanem egyúttal teremtő erőt is. Ha Te magad vagy a kiindulópontja mindennek, ami megjelenik az életedben, akkor ez azt is jelenti, hogy a változás, változtatás kiindulópontja is Te magad vagy. Lehet, hogy sokszor hallottad már ezt, és talán már kicsit unod is ezt az úgymond spirituális trendi szlogent. Magán a lényegen ez nem változtat. A lényeg pedig, hogy hogyan élsz. Önmagad vagy életednek a középpontja?

Tégy hitet!

Miben hiszel? Milyen hitrendszerek szerint éled és alakítod a napjaidat? Ki tudod ezt tágítani befelé-felfelé vagy az anyagi világ korlátain belül tudod csak működtetni? Egyszer olvastam valahol egy nagyon jó kérdést: „azt hiszed, amit látsz vagy amit hiszel, azt látod?” Az első esetben ne számíts sok változásra magad körül, viszont ha át tudod állítani magad a „hiszem, így hát előbb-utóbb meg is látom” szemléletre, akkor életed átalakulhat olyanná, amiben hiszel.

Az ihletett cselekvés

Így hát jöhet a cselekvés, ami már elindulás az Új kezdetek felé. És egy csodásan tömör és lényegre törő összefoglaló a végére:

„A cselekvés nélküli imagináció terméketlen marad, az imagináció nélküli cselekvés céltalan, de az imagináció és az ihletett cselekvés – verhetetlen páros.” (Kurt Tepperwein)

Nos, Te milyen jövőt látsz magad előtt? Kívánok teremtő ihletet és cselekvő erőt a számodra is!:-)

Következő RituálTánc mozgásmeditáción még a teremtő álmodás energiáival táncolunk és egyben búcsúzunk is az Álmodó archetípustól. Ha kíváncsi vagy benned milyen új látomás érlelődik, ez egy jó alkalom rátekinteni, magadba nézni és felfedezni azt: RituálTánc - Az Élet Szülőméhe>>>