Asztrológiai előrejelzés április 15-30-ig Szilágyi Katitól

A két hét fő fényszögei: Nap-Hold együttállás (újhold); Szaturnusz előrehaladása megáll; Vénusz-Jupiter szembenállás; Vénusz-Plútó szextil; Nap-Uránusz együttállás; Szaturnusz hátrafelé indul; Nap a Bika jegyébe lép; Merkúr előre indul; Plútó hátrafelé indul; Mars-Jupiter szextil; Vénusz az Ikrek jegyébe lép; Merkúr-Szaturnusz kvadrát; Mars-Plútó együttállás; Nap-Szaturnusz trigon; Nap-Hold szembenállás (telihold)  

A mottó:  Az év talán legnehezebb, sorsfordító időszaka következik: saját lelkünkben kell rendet tennünk. Három lassú haladású égitest (Jupiter, Szaturnusz, Plútó) is hátrálni látszik, hogy jól megmerítkezhessünk ezekben az energiákban.

Április vége az év talán legnehezebb időszaka, ekkor lesz pontos a Mars és a Plútó háborgást hozó együttállása. Kapaszkodjunk a Bika jegy életigenlésébe, örömteli szépségébe és a Nap-Szaturnusz trigon felelősségvállalásába. 

MINDEN MOST VÁLTOZIK

Háborgó, hőbörgő, háborús energiák jellemzik ezt a két hetet – ugyanakkor nagyon fontos, sorsfordító átalakulást hozhat. Igazából egyetlen fényszög uralja az energiákat, amelyről ebben a bejegyzésben hosszabban írni fogok: az összes többi, vagyis a Nap-Uránusz együttállás, a három hátráló égitest, a Merkúr-Szaturnusz kvadrát, az újhold és a telihold csak nehezítik a megéléseket a mindennapokban. Ilyenkor egyet lehet tenni: önmagunkban szembenézni a bennünk háborgó gondolatokkal és érzésekkel, lecsendesíteni, amit lehet, és törekedni a belső békére és a másik ember bátorító átölelésére. Szembenézni azzal, hogy azt teremtjük, amit belül gondolunk: ha ellenséges, pusztító világot látunk, az jön létre. Ez a mozi és csata belül dől el, mindannyiunkban, egyenként. Sorsfordító pillanatokban élünk!

SZATURNUSZ – MARS, MAJD MARS – PLÚTÓ EGYÜTTÁLLÁS:  ÉS A FÉNYHOZÓ ÖRDÖG MEGLEGYINTI VARÁZSPÁLCÁJÁT

Ez az állás április titkos atomfegyvere. A Mars előrehaladásában először a megállító Szaturnusszal találkozott, utána még nagyjából április 10-ig érezhető ennek a fényszögnek a hatása.

Nagy indulatok találkoztak nagy csalódásokkal. Nagy erők, nagy egók, nagy gátakkal. A háborúk és a balesetek fenyegető közelségbe jutottak – sajnos hazánkban is igen érezhetővé vált ez a hangulat. De nemcsak nálunk.

Indiában ezekben a napokban dőlt le a Tadzs Mahal két karcsú tornya. Évszázadok óta állt védő szimbólumként az épület mellett.

Szíriában rakéták százasával repülnek, Amerika beavatkozásra kész ismét – a korábbi  tapasztalatokból jól látható, mennyit segített Amerika “jótékony, demokratikus” beavatkozása a különböző országokban, menjünk csak végig Koreán, Irakon, Afganisztánon, a dél-szláv országokon…. Milyen káoszt okozott és hagyott maga után.

Bármennyire is hihetetlen, a külvilág csatája bennünk zajlik. A mi bensőnkben is megvívódik, minden nap. És csak ott teremthetünk békét – csak a belső béke vezethet el a külső békéhez, és soha nem fordítva!

A belső békétől most messze vagyunk. A duális világunkban a “Gonosz” ismét meglengette varázspálcáját, ami azt jelenti, hogy minden ember lelkében felkavarodtak az indulatok, amivel nem tud mit kezdeni. Egyetlen megoldásnak az látszik, hogy kívülre vetíti – én szép vagyok, jó és okos, és kedves, és segítőkész – a gonosz tehát csak kívül ólálkodhat. Mint a Dorian Gray arcképében, a valós ember gyönyörű és fiatal, lelkének minden csúfsága csak az alagsorban elrejtett arcképen látható (aki nem ismeri a könyvet, érdemes elolvasni: Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe). Ezt a módszert választjuk egyes emberként mindannyian. Egyelőre.

A Plútó a Bak jegyében nagyjából húsz éven át tartózkodik. Emberemlékezet óta még sosem járt itt, hiszen az asztro-szimbolikában csak attól a ponttól számítódik, amikortól megláttuk, vagyis felfedeztük – 1930 óta. A Bak jegyében tehát még nem volt. Amerre jár, mindenhol átalakulást, gyökeres, mélyre menő, sokszor pusztító változást hoz – mint a hozzá tartozó vulkánok is.

A Bak jegye a rendszerek, a hierarchia jegye. Az eddig fennálló hitrendszerek, hiedelemrendszerek, társadalmi struktúrák jegye. A pénzügyi, az oktatási, az egészségügyi és minden más rendszer jegye. Mindené, ami a világunkban a kereteket adja.

Ez fog változni ezalatt a húsz év alatt. Mint minden változás, először pusztít, rombol, azután a vége felé láthatóvá válik valami új, amire senki nem gondolt – mert a létező hitrendszer miatt nem is gondolhatott – előre.

Tíz éve jár a Plútó a Bak jegyében – 2008-ban lépett be oda, pontosan akkor, amikor a nagy gazdasági válság elindult. Hozott változást? Hozott. Bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot, nagy tönkremenéseket, abszurditást bőven. Recseg-ropog a hiedelemrendszerünk.

Most csatlakozik hozzá a Mars és lassan majd a Szaturnusz is. A vulkán ereje most lesz teljes. A benne fortyogó láva (Mars) beleütközik a hegy falába, a kialakult, merev struktúrák falába – mi jöhet ebből? Nyilvánvalóan valami nagy erejű.

A baj csak azzal van, hogy MINDENKI a hős Marssal azonosítja magát, és a korlátozó Szaturnuszt kívül látja. Pedig mindegyik égitest bennünk van!!! Mindenkiben, egytől egyig. Mindenki az újat hozó, az értő, az okos, forradalmi erővel azonosítja magát, akit a “külső gonosz erő” (a politikában most éppen Sorosnak és/vagy Orbán Viktornak/Putyinnak/ Trumpnak nevezik, de minden korszakban más neve van) elnyom és gátol, tehát egyetlen, amit tehet, hogy jó erősen ellentart ennek a nyomásnak. Így lesz egy helyzetből robbanáskész, lélekháborús állapot.

A bennünk élő Nagy Átalakító, fényhozó-ördögi erő ennek örül. Mosolyog. Meglegyinti a varázspálcáját, ettől “felhorgad bennünk a szennyes indulat” – (ahogy Karinthy írta az Így irtok ti Móricz-paródiájában), és ő örömmel kavargatja ezt az áradatot. Most még az is politizál, akinek korábban soha eszébe nem jutott volna, ráadásul mindenki mindent tud, jól lát, és egytől egyig a “Jó oldalon áll” ahol a “Másik van tévedésben, vagy ab ovo Gonosz”! Ki érti ezt?

Az egész áradat bennünk van! Nem mi vagyunk a jók és “ők” (bárkik is legyenek) a gonoszok! Mindketten, mindkettők vagyunk, de az ördög az indulat varázspálcájával vakságot okoz, hogy elérje a robbanás-helyzetet, a transzformációt – ami így csak látszatváltozást hozhat, hiszen az indulatok átmenetileg újra a mélybe süllyednek, és belül fortyogó lávaként velünk maradnak.

Muszáj meglátnunk, hogy csak egyfelé vezet egy másik út, ami nem látszatváltozás. Ha visszavonjuk az évezredes kivetítést. Ha felhozzuk Dorian Gray portréját az alagsorból, és meglátjuk, hogy az mindenkinek a kezében ott van. Ahogy mindenkiben ott van a szép, az elfogadó, a segítő, a kedves is. Csapjuk a portrét a hónunk alá – egy duálisra tervezett világban nem lehetünk csak jók és ők meg csak gonoszok, agyamentek, szegény megtévesztettek, haszonlesők. Mindannyian mindegyikek vagyunk!

A Nagy Átalakító Fényhozó Lucifer és Satanael varázspálcája okozza bennünk ezt a vakságot, teszi ránk a szemellenzőt, hogy ezt évtízezredek óta nem vesszük észre. Évtízezredek óta azzal a „frappáns” megoldással próbálkozunk, hogy kívül addig verjük a Gonosz Ördögöt, míg írmagja se marad (lásd Vitéz László bábjátékok) – de hogyan, hogyan nem, mégsem szabadulunk meg tőle, hiszen önmagunkban ott marad – és bizony Kavarja, mint Piszkos Fred.

Azért kavarja, hogy egyszer a történelem során végre önként levegyük magunkról szemellenzőt, kigyógyuljunk a vakságból, és meglássuk magunkat, Dorian Gray-portrénkkal a hónunk alatt. Elfogadjuk ezt, és ezzel együtt cselekedjünk a mindennapokban. Próbálva önmagunkból kihozni azt, amik valójában vagyunk: az emberit, a kedveset, az átölelőt, az elfogadót, a saját csúf portrénkon nevetni tudót. Nem attól jön változás, hogy Trump vagy Putyin vagy bárki helyett valaki más birtokolja a hatalmat – hanem attól, hogy ha mi, sokan, letesszük a lándzsákat, elfordulunk a „tuti-igazam-van”-tól, és odafordulunk a hozzánk közel állókhoz megkérdezni, hogy hová kell ültetni a borsót, hogy jobban nőjön. Hátha tudja.

A vetítésmozi leállítása nem egy könnyű munka. Ezt tanultuk a szüleinktől, a társadalomtól. De azért nem lehetetlen.

Csak így épülhet más, mint ami eddig – márpedig a Plútó a Bak jegyében ezt a MÁST akarja elérni. A régi rendszerek abszurdan nagyra nőttek, hogy jól megláthassuk SAJÁT hibáinkat és tévedéseinket bennük, mielőtt kipukkadnak. Megláthassuk saját kapzsiságunkat, hatalomvágyunkat és agressziónkat.

Az átalakítás éveiből a 2018-2020 közötti évek döntő jelentőségűek abban, hogy le tudjuk-e tenni az ősemberi lándzsarázást, tudunk-e nem véres forradalomhívők, hanem életigenlők módján cselekedni. Tudunk-e öntömjénező, de szerencsétlen Don Quijoték helyett senkinek fel nem tűnő, de hasznos Sancho Panzák lenni?

Az első megmérettetésünk ebből a szempontból éppen 2018 áprilisa. Az április 26-án pontossá váló Plútó-Mars együttállás ennek egyik hatalmas mérföldköve.

A Vénusz éve van!  Hol van bennünk a szelíd gyengédségben rejlő erő? Mindenkiben van ilyen. Ahol nem az számít, ami elválaszt, mert az mind a belénk épült hiedelmek, hitrendszerek függvénye; nem  igazi lényegünk, hanem gondolati termék. Hanem az számít, ami összeköt. Például, hogy mindannyian ugyanabból a LEGO-készletből építkezünk: élünk, fájunk, örülünk, családban vagyunk, dolgozunk, seprünk, főzünk, mosunk és szeretünk…. Akkor is, ha darutollas kalpagban, és akkor is, ha ZARÁban, akkor is, ha burnuszban, ágyékkötőben vagy száriban tesszük mindezt, és bármivel is van teletömve a fejünk. Egyszer meg kell ezt már látni:  akkor a NAGY ÁTALAKÍTÓ erő belülről jön, bennünk hozhat új gondolati rendszert, és nem külső robbanást.

Nagyon remélem, hogy minél többen elő merjük hozni saját Dorian Gray-arcképünket az alagsorból, szégyen és megszégyenítés nélkül, vidámsággal, elfogadón és élni akarással a szívünkben. Lándzsák nélkül.

Szilágyi Katalin asztrológus írása
Bejelentkezés: kati.szilagy@gmail.com, 20 385 9483

Napunk a Kos jegyében jár, ami a bennünk élő Harcost szólítja életünk színpadára. Róla itt olvashatsz többet:
Harcos archetípus>>>