A visszavonulás nem gyávaság. Ha jól tudsz vele bánni…

Vannak időszakok és vannak élethelyzetek, amelyek kifejezetten kedveznek a visszavonulásnak, a magunkba fordulásnak. Tarthat ez rövid ideig vagy akár egy hosszabb időszakon keresztül. Lehet alkotó jellegű, és lehet tisztító-gyógyító. Vannak azonban bizonyos feltételei, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni ahhoz, hogy valóban profitálni tudjunk ezekből az élethelyzetekből és ne depresszív, önsajnálkozó és szenvelgős játszma legyen a vége minden alkalommal.

Az egyik legfontosabb, hogy tudd: ez egy magányos utazás. Nem kell kivonulnod a társadalomból persze, nem is lehet. Viszont meg kell adnod magadnak azt az időt, amikor egyedül lehetsz önmagaddal, az érzéseiddel, a gondolataiddal. És hogy valóban gazdagodni tudj egy-egy ilyen visszahúzódásból, íme, a legfontosabb buktatók és néhány segítő gondolat, amelyekről jó, ha tudsz, amikor elindulsz önmagad belső világának feltérképezésébe.

Félelem, hogy a beállt csendben meglátjuk önmagunkat

Nem azt, akinek nap, mint nap mutatjuk magunkat, mint anya, apa, gyerek, társ, kolléga, barát, szerető és még sorolhatnám a mindennapi szerepeinket. Hanem azt látjuk meg, aki mindezek mögött vagyunk. Ha merünk szembenézni őszintén magunkkal.

Mit tehetsz? Vegyél egy nagy levegőt és próbáld ki! Mert jó, ha ezt néha-néha megengeded magadnak, még ha nagyon ritkán is, de ezek azok az alkalmak, amikor rátalálhatsz belső erődre, mélyről érkező sugallataidra, melyek aztán tovább vezetnek a hétköznapokban akár új utakon, akár más hozzáállással.

Félelem a valódi érzéseinktől

Amikor kiszállunk egy kis időre a mókuskerékből és merjük társadalmi szerepeinket levenni, mint egy ruhát, máris következik az újabb, mélyebb szint. Ott maradunk „csupaszon”, álarcok és játszmák nélkül, és ekkor törhetnek elő valódi érzéseink, érzelmeink. Szomorúság, félelmek, düh, harag, fájdalom, sértettség, irigység, reménytelenség, tehetetlenség, kisebbrendűség, gyávaság.

Mit tehetsz? Engedd meg magadnak. Ne ijedj meg tőlük. Akár félelmetesen fájdalmasak, akár döbbenetesen szívszorítóak, maradj benne. Ismerd fel, mi az. Merj nevet adni neki. Ha már nem tudattalanul nyomaszt, elveszti eredendő erejét is.

Félelem a „miértektől”

Ha konkrétan megnevezed magadnak az érzést, amiben vagy, egyszer csak megvilágosodhat előtted az is, hogy miért történik benned mindez. Dühös vagy, mert már megint olyan dolgokkal kell foglalkoznod, ami éppen nem vonz. Szomorú vagy, igazából azért, mert egy kis törődésre és odafigyelésre vágysz, de ehelyett csak hajtod magad és a körülötted lévőket is. És így tovább… Előjönnek, hogy miből van már nagyon elegünk, mibe fáradtunk bele, mit nem szeretünk, kire/mire haragszunk, mitől leszünk tehetetlenek, gyengék, gyávák, megfutamodók, hol alkuszunk meg és miért, hol járjuk a kerülőutakat és miért.

Mit tehetsz? Hagyd, hogy mindez a gondolat-kavalkád eljusson benned a kifulladásig. Hogyan érheted el ezt legjobban? Kérdezz. Mindig tegyél fel kérdéseket magadnak. Miért vagyok szomorú? Mi bajom van azzal, hogy…? Miért zavar az, hogy…? Kutass addig bensődben, amíg már elfogynak a válaszaid, így nem kell tovább kérdezni sem.

Félelem az ürességtől

Amikor, mint egy tisztító tűzön, mindezeken átjutsz, hirtelen azt érezheted, hogy nem maradt benned semmi. Ott állsz és gondolkodni sem tudsz, nem jut semmi az eszedbe, nem érzel már mást, csak végtelen ürességet. És nyugalmat. És békét.

Mit tehetsz? Ne ijedj meg ettől. Élvezd ezt a pillanatnyi kioldódást az időből, a térből. Hamar el fog múlni, ne aggódj:-) Már attól, hogy ezt felismered, hogy ebben vagy, beindulnak a gondolataid. De ha tudod, akkor tartsd még magad egy kis ideig ebben az üres térben. Mert ez nagyon fel tud tölteni. Testileg, lelkileg, szellemileg. Mindazzal, amire szükséged van. Bízz ebben, és merítkezz meg a gyógyító csendben. Ha arra van szükséged akár sugallat, ihlet is érkezhet hozzád a „hogyan tovább?”-al kapcsolatban. De lehet, hogy semmi nem történik, csak a csend. Teljesen mindegy, jó helyen vagy.

 

És hogy egy-egy ilyen folyamatból mit nyerhetsz? Miért jó, ha hagyod magad időközönként végigmenni ezen az úton? Mert megtisztítod érzelmi- és gondolati rendszeredet a rengeteg sok felesleges és visszahúzó energiától. Mert felismerheted játszmáidat és következményeiket, és ezután már tudatosabban figyelheted őket, eldöntve mennyire is akarod ezt valójában. Mert közben vagy utána olyan belső sugallataid érkezhetnek, amelyek már egy újabb szintre emelhetnek a kapcsolataidban, az adott élethelyzetedben, a problémáddal kapcsolatban.

A jelenlegi időszak teljesen támogatja ezt a visszahúzódást, hiszen bármennyire is hosszú volt a tél és várjuk már nagyon a tavaszt, az újjáéledést és fellélegzést, még az Álmodó időszakában vagyunk. Még a befelé fordulásnak, a belső rendezéseknek és az új megálmodásának és kiötlésének, a megihletődésnek kedveznek a csillag-állások is.

Kívánok hát Neked is csodás, tartalmas és felemelő visszahúzódást és álmodozást!

Ha többet szeretnél tudni az ÁLMODÓ archetípusról, kattints ide: ÁLMODÓ>>>

Ha tetszett amit olvastál, köszönöm, ha jelzed egy like-al vagy megosztással, hogy másoknak is hasznára lehessen:-)