Van egy hely benned, nevezzük most a „Varázsló Szíve” néven, ahol mindazt, amit eddig tanultál és megtapasztaltál, azt összegyűjtöd és magadban „átégeted”. Hagyod, hogy alakítson, hogy kerek egésszé váljon mindez benned. A saját élményedé. Aztán innen, szíved olvasztótégelyéből, a nagy átalakítást és feldolgozást követően, engedheted kiáramolni az életedre, az életedbe mindazt, ami megszületett benned. Ami már a részed. És amivel gazdagabbá teszed magad és a környezetedet. Akkor, ha hagyod szabadon, elvárások és kötödések nélkül megnyilvánulni.

Ahhoz, hogy ez a belső utazás minél inkább összhangban legyen a párhuzamosan élt hétköznapok világával, van egy-két örökérvényű igazság, amire jó, ha odafigyelsz:

A magasságaidat akkor tudod igazán megélni, ha mélységeidet is befogadod.

Ugye Te is a szépet, a jót, az örömtelit, a szeretettelit, a kedveset, a jóságosat, a bőségeset, a bölcset, a határtalant vágyod elérni és megélni? Erre tanítottak gyermekkorodban, erre tereltek ifjúként és ez a példa a kitűzött célra egész felnőtt életedben. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen a végső cél valóban ez, ebben hiszek. A kérdés inkább, hogy hogyan jutsz oda? Azt hiszem az ma már egyre kevésbé meglepő bárkinek is, hogy vannak kevésbé „szép” oldalai is. Viszont, tetszik vagy nem tetszik, akár könnyebb vagy akár nagyon nehéz elfogadni, akkor is így vagyunk azok, akik vagyunk. Ha igazán megérted ezt, hatalmas felszabadulást hozhat. Nem fogok jobban belemenni, de még erről annyit, hogy a Te felelősséged az, hogy mindazzal, amit magadban felfedezel, azzal mit kezdesz, hogyan bánsz vele és hogyan hagyod megnyilvánulni az életedben, a világban. Akár „jó”, akár „rossz”.

Minél magasabbra törekszel, annál mélyebb gyökereket kell eresztened, hogy legyen, ami megtartson.

A legjobb példa erre a természetből például a fa: amilyen hatalmas és dús lombkoronája van, amivel az ég felé nyújtózik, olyan mély és szerteágazó gyökérzete van a földben, láthatatlanul. Különben mi tartaná meg?

Ilyen ez a mi életünkben is. Kellenek a gyökerek: a család megtartó ereje, a barátok támogató közege, a párunk tápláló szeretete. És kellenek a jól megszokott hétköznapi rutinok, a mindennapok kihívásai, a munka és a jól megérdemelt lazulás. Kellenek a feltöltő együttlétek és a néha nagyon kellemetlen konfliktusok is. Hogy mindebből tapasztalva haladjunk, fejlődjünk. Remélhetőleg az előző pontban felsorolt magasztos értékekkel teli élet felé:-)

Számtalan segítség van az életben, de a belső utazás magányos dolog.

Mindig van segítség, ha szeretnénk. Akár másik ember személyében, akár lehetőségek formájában, akár a valódi bölcsek igaz tanításain keresztül. A belső utazás, amikor saját válaszaidat, érzéseidet és gondolataidat feltárod és megérted, az akkor is egy magányos dolog. Jó, ha ezt megérted és elfogadod. Különben lehet annyira félsz tőle, hogy inkább messzire kerülöd. Pedig önmagaddal mélyebb kapcsolatba kerülni a legjobb dolog. Akkor is, ha ez néha iszonyúan nehéz, mert nagyon félelmetes az egyedüllét, a szembenézés önmagaddal, az érzéseid és mélyben munkálkodó gondolataid (tudatalatti hitrendszered) feltárása. De, ahogy a bölcs tanítások állítják, mindig annyit kapsz a sorstól feladatként, amennyit el is tudsz bírni, amivel meg tudsz birkózni.

Készen állsz egy belső utazásra? Ha úgy érzed, érdekel, hogy hol tartasz most, akkor kattints, és olvasd el a következő mozgásmeditáció témáját!

RITUÁLTÁNC MOZGÁSMEDITÁCIÓK HETENTE>>>