A Feltámadás, Megújulás, Újjászületés ünnepe – HÚSVÉT
Az évkör egyik legcsodálatosabb ünnepe a Húsvét, amely mind a pogány/természeti népeknél, mind a keresztény világ egyik legmeghatározóbb ünnepe.
Vallási szempontból Jézus feltámadásának ünnepe ez, a test halála felett aratott győzelem. Ugyanakkor a tavasz ünnepe is, az újjáéledő természet köszöntése.
A megújulás, az újjászületés erői és energiái járják át a természetet és az emberek testét-lelkét-szellemét is. Nem véletlen az sem, hogy épp a Harcos tüzes, elevenséget ébresztő és erővel teli időszaka ez, hiszen a hosszú téli hónapok nehéz időszaka utáni ébredéshez, elinduláshoz, az újjáéledéshez kell ez a tűz, kell ez az erő. Egyúttal jelen vannak emellett a megtisztulást segítő belső késztetések is, amelyek ha nem is annyira látványosan, de annál hatásosabban végzik dolgukat bennünk, ha befogadjuk és megnyílunk nekik.
Mindezeknek a természetben láthatatlan, az emberben pedig belső lelki minőségek formájában megnyilvánuló történések az ünnepekhez köthető számos rítusban és rituáléban, népszokásban jelennek meg. Érdemes abba is belegondolni, hogy gyökerei ennek az ünnepi időszaknak már az ősi népeknél és kultúrákban is megtalálható, mint a természet újjáéledésének és a termékenységnek az ünnepe. Sok szokás éppen ezekből az időkből származik és olvad bele az egyházi rituálék elemei közé.
Ma már mindenki kedve és hitvallása szerint választhat, hogy hogyan és milyen keretek között ünnepli meg a húsvétot, akár a vallási hagyományokon alapuló, akár az újjáéledő természet és ember összhangjának viszonylatában áll hozzá. Vagy ezek kombinációjában.
Nagyböjt – megtisztulás minden szinten
A Nagyböjt a keresztény világban a húsvéti időszakot megelőző előkészületi és bűnbánati időszak. E szokás alapja Jézus 40 napig tartó böjtölése a pusztában, ami után aztán elindult a tanítói útján, Isten igéjét hirdetni. Ez a 40 nap azóta is a megtisztulás, az imádkozás, az áldozatvállalás ideje. Bár a vallási hagyományok is enyhítettek a böjt mértékének szigorán, a húsvét előtti hét péntek még mindig szigorúan vett böjti nap, tisztelettel adózva ezzel Jézus emlékének, aki ezen a napon szenvedett és halt kereszthalált.
A valláson túl ez az időszak a test, lélek és szellem méregtelenítésére kiváló. Jó lehetőség arra, hogy szervezetünket a télen lerakódott sok méreganyagtól megtisztítsuk, egyúttal érzelmi- és gondolati világunkban is rendet tegyünk, elmélyüljünk abban, hogy hol tartunk, mennyire egyezik ez azzal, ahol lenni szeretnénk. Feltehetjük a kérdést, hogy merre induljunk tovább? Mindehhez el kell engednünk megkötő és visszatartó belső akadályainkat és erősíteni hitünket, bizalmunkat és személyes erőnket. Ez segít, hogy a megtisztulás és átrendeződés időszakát követően megújulva folytathassuk azt az utat, ami céljainkkal és vágyainkkal a leginkább összhangban van.
Barkaszentelés – a tavasz ünneplése, egyúttal védelem
A húsvét előtti vasárnap a virágvasárnap. Vallási értelemben Krisztus Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulását ünneplik ekkor. Ennek tiszteletére virágvasárnap hagyományosan barkát szentelnek és körmenetben vonulnak be a templomba. A barkaszentelés egyházi eredetű szokás, ugyanakkor a népi hagyományban a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is. A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak.
Hagyományos ételek, termékenységi rítusok
Húsvétkor általában minden asztalra felkerül a sonka, tojás, kalács, bor. Sőt, a tojások színesek is. És előbb meg kell keresni őket a gyerekeknek, valahol kinn a kertben vagy a szobában barkaágakra aggatva. És ki előbb, ki utóbb, de valamikor biztosan mindannyian feltettük magunknak a kérdést húsvétkor, hogy hogy kerül ide a nyúl, és főleg, miért a nyúl tojja a húsvéti tojást? Vajon miért pont ezek a húsvét szimbólumai? A tavasz ünnepléséhez, a természet megújulásának öröméhez és ezzel együtt az újjászületéshez, így a termékenységhez kapcsolódó jelentéstartalmuk miatt alakult mindez így. A tojás az élet, az újjászületés és egyben a termékenység szimbóluma is. A nyúl szintén a termékenységet szimbolizálja, elég, ha csak a szaporodási szokásaira gondolunk:-)
A mi lehetőségünk is: Újjászületés
Akár a vallás mentén, akár a természettel összhangban állunk hozzá ehhez az ünnephez, a lényeg szerintem ugyanaz: engedjük a lelkünket is ünnepelni azzal, hogy a hozzánk leginkább közelálló szellemiséget befogadjuk és hagyjuk, hogy áthassa ezt a pár napot. Így a kikapcsolódás, ellazulás és evés-ivás örömei mellett, megélhetjük belső világunk újjáéledését is az örömmel, egymásra figyeléssel és szeretettel teli kapcsolódásokban.
Hagyjuk, hogy megszülessen bennünk is az élet ünneplése, a megújulás ígérete, a szeretet és szerelem kivirágzása. Hagyjuk, hogy mindaz, amin átküzdöttük magunkat a télen és tél utáni elengedős-böjtölős időszakban, meghozza a gyümölcsét. Hogy új teremtő álmaink és vágyaink kirügyezzenek és virágba boruljanak. Kövessük a természet példáját és éledjünk újjá. Minden szinten. Úgy, ahogy azt a legmerészebb álmainkban el tudjuk képzelni és szeretnénk, hogy megvalósuljon. Merjünk álmodni és ebből teremteni. Hagyjuk, hogy így szülessen újjá általunk a világunk.
