A SzimbolonSzínház és a morfogenetikus tér

Kedves olvasó!

Többen kérdezték már tőlem, hogy mennyiben más a SzimbolonSzínház jelenet-állítása, mint a családállítás.
Mit "tud" az egyik és a másik? 
Vajon kinek melyikre lehet szüksége és ezt mi alapján dönthetjük el?

Ehhez először is a morfogenetikus tér fogalmát érdemes körülírni, amit Ruper Sheldrake biológus, korunk egyik nagy gondolkodója vezetett be a köztudatba.
A szóösszetétel a régi jó görögökhöz nyúlik vissza, és önmagáért beszél: morfe = struktúra, forma, és genesis = keletkezés.
A jelentése tehát - az a szellemi mező, teremtő tér, ahol a forma keletkezik, ahol a megvalósulás elkezdődik. 
Ősi, mindig is jelen lévő tudásról van tehát itt szó, amit a különböző korokban más más néven neveztek. A modern pszichológia pl. tudattalannak vagy kollektív emlék-mezőnek hívja. Ha egy kicsit messzebbre nyúlunk vissza, akkor Akasha néven is találkozhatunk vele a szellemtudományokban.
Ez a tér tehát mindig körülvesz minket és nincs olyan hely, ahol ne lenne.

Hogyan jön létre egy ilyen mező?
Sheldrake megfigyelte, hogy mindig, amikor valami újra van lehetőség, akkor ennek a mezőnek emlékezete van, és ugyanazt megismétli. Konkrétan egy-egy család későbbi leszármazottainak életében hasonló, vagy ugyanazon események következnek be. Szerinte a természet törvényei állandó ismétlődésekből állnak. A mező önmagában nem tudja a keletkező „hibákat kijavítani”, a rendet helyreállítani, ezért egy új, kívülről jövő impulzusra, szellemi erőre van szüksége. Ezen az elméleti alapon működik Hellinger magyarázatában a családfelállítás. Ezekben a sorokban ott van a remény is, hiszen ha azt mondjuk, hogy valami újra van lehetőség az ismétlődéssel, akkor a felismert ismétlődési forma esetén egy külső szellemi ráhatást segítségül kérve, az új „megszületésére” valóban lehetőség van.

Mégis - mitől változik ez a hely élővé, sőt, gyógyító térré?
Ezt egyszerűen a figyelem, a szándék és a tudatosság hívja életre.
A figyelmünk tulajdonképpen egy fókuszált energia csatorna. Képileg megfogalmazva olyan, mint egy zseblápma fénysugara. Amire irányítjuk, azt ez a fény megvilágítja, láthatóvá teszi.
Ha az a szándékunk, hogy elakadásaink és problémáink okait a családi struktúrában keressük, akkor a figyelem fókuszába - és a térbe is - családtagjainkat helyezzük el. Az őket képviselők mozdulatai, kapcsolódásai és test-érzetei pontosan leképezik számunkra az onnan jövő mintázatokat, így egyre tudatosabbá válhatunk rájuk.
Másmilyen fókusszal is rá lehet, és rá tudunk nézni a bennünket foglalkoztató témákra. Választott képviselőink megjeleníthetik a bennünk dúló érzelmi állapotokat (pszichodráma), vagy akár testünk különböző részeit, és betegségeinket is (szomatodráma).

Hogyan jelenik meg a morfogenetikus térrel való munka a SzimbolonSzínházban?
A SzimbolonSzínházban az archetípusokra hangoljuk a figyelmünket. A 12 állatövi jegyhez kapcsolódó minőségek és lélek-szerepek bennünk zajló belső folyamatait tehetjük így láthatóvá, érzékelhetővé.
Az archetípusokkal való munka átfogóbb képet nyújt, mert nem szűkíti le a problémát rögtön valamelyik életterületre (pl. egészség, család, munka, test). Azt a dinamikát mutatja meg, ami a feszültség szellemi szintű mozgatórugója - vagyis melyik lélek-szerepet nem tudjuk használatba venni, valamint "jól" alkalmazni. Az, hogy ez a dinamika melyik szinten jelenik meg elsősorban, nagymértékben az archetípustól függ. Így a jelenetekben néha a testi, máskor inkább az érzelmi vagy a kapcsolati réteg mutatkozik meg és a harmonizálás is ott folyik. 
Minden lépés, amit belső harmóniánk érdekében teszünk, lényünk minden szintjén átsugárzik. Ezzel tesszük a lehető legjobbat önmagunk, környezetünk és világunk átformálására.