SymbolonSzínház vélemények

"Nagyon köszönöm a Szimbolonszínház élményét, mindig fantasztikus tapasztalás, a tavalyi is nagyon sokat segített....és ez..... hát, még mindig dolgozom fel. 

Szofi, hogy csinálod ezt a láthatatlan irányítást?  Hogy ott vagy benne, kíséred a folyamatot, tudod, mi a teendő, de ebből semmit nem látni? Csak úgy folyik a dolog a maga rendjén... Én most döbbentem rá, és abszolút úgy érzem, úgy látom, hogy az utóbbi években, de ebben az egy évben különösen, dimenzióugrásnyit változtál,  olyan puha, gondoskodó, értőn segítő, mégis szemlélődő jelenlét vagy ... fantasztikus. Nagyon jó és biztonságos veled együtt dolgozni, valójában egyik módszerben, senkivel nem éreztem ennyire azt, hogy őszinte az, ami történik. Köszönöm még egyszer."
(Sz. Kata, 2016.01.29.)

A mankós ember:
Mint főszereplő, megkezdődött a ráhangolódás. Tetszett, hogy M. szexuális problémájának megoldására főszereplőnek kért fel. Lépésről lépésre, bicegésről bicegésre alakult ki és erősödött bennem a belső instrukció. Kezdtem ráérezni, hogy mit is keresek Én itt!
A gyónás:
Izgalmas volt látni, ahogy V., mint gyónó ember átalakul Zs. ikertestvérévé. Számomra, nagyon kedves, meghitt, melegséges volt, ahogy a két lány, két testvér összebújik, átkarolja egymást, érintkeznek, és nem akarnak elszakadni.
Az alkimista:
Semleges volt alkimistának lenni. De amikor Cs. megszemélyesített, mint ERŐ, onnantól, büszkeség töltött el, hogy segíthetek, hogy én leszek az, aki kivezeti Cs.-t a káoszból. Szerintem nagyon felemelő volt a vége. Szavak nélkül is magasztosnak és fenségesnek éreztem.
Az agresszió, megnyugvás:
A két lány, Zs. és M. játéka teljes mértékben megjelenítette az emberekhez való viszonyomat. Nagyon tetszett, mondhatni nagyon ott volt a színdarab.
(B. Cs. férfi résztvevő)
 

Szerettem volna hamarabb részt venni a Symbolon Színház előadásán, de úgy hozta az élet, hogy a beavatásom június 24-én, épp a 30. születésnapom után történt meg.
Először úgy gondoltam, passzív megfigyelőként fogom végignézni az este eseményeit, előadásait, de mint kiderült, nem véletlenül! másképp alakult.
Az első előadás alatt kialakult valamiféle kép bennem, mi is zajlik ebben a színházban. Először furcsa volt látni, hogy az Átalakuló által kihúzott kártya hogyan változik színielőadássá, hogyan jeleníti meg az általa megfogalmazott problémát/kérdést és az esetleges megoldást/választ.
Aztán jött a mélyvíz! Hihetetlenül felemelő érzés volt, hogy épp egy általam megszemélyesített szerep kapcsán talált az Átváltozó választ a kérdésére. Katartikus élmény volt azt hiszem ez a darab nemcsak az általam megszemélyesített Zs.-nek és természetesen nekem, hanem a jelen lévők mindegyikének. Úgy éreztem, valami nagy dolog történik velünk, egy kicsit általam is. Vibrált a levegő, a sejtjeimben éreztem a feszültséget, majd fokozatosan alakult át ez a rezgés megnyugvássá, és hihetetlen mértékű szeretetté.
Az egész éjszakába nyúló este nagyon sok és értékes tapasztalást, tanulást jelentett számomra. Voltak szituációk, amikor az intuícióm nagyon jól működött, az történt, ami átsuhant az agyamon, mintha én irányítottam volna a dolgokat, pedig nem is rólam szólt az este.
Biztos vagyok benne, hogy a következő alkalommal én is Átalakuló leszek, nem egyszerű színész.
(N. Veronika)

Pár napja dolgoztam új munkahelyemen. Rosszul éreztem magam, túlságosan beszabályozva és elszigetelve. Pánikszerű menekülhetnékem volt...
Nagyon bele talált a kihúzott Fogság/Börtön című lap, amely a bolondot (Vízöntő) fogdába (Szaturnusz) zárva ábrázolta.
Amikor eljátszottuk, a közrefogó kezek valóban elzártak a szabadságtól.
Nem volt megoldás a kitörés sem (felmondás?), hiszen egymagam, szabad vegyértékként, magányosan kóvályogtam a semmiben.
A megoldást azt hozta, hogy a bezáró kezeket ölelő, szeretetet adó kezekké alakíthattam, melyeket tetszőlegesen lazíthattam vagy szorosabbra foghattam.
Hamarosan kedvező változás állt be a munkahelyemen. Javult a viszonyom a munkatársaimmal, a fiúkkal focizni járni kezdtem és a feladataim is átláthatóbbá váltak.
(S. Krisztián)

Szia Juditkám!! Basszus,tényleg egy kincs ez az egész, nekem most nagyon komolyan , a mostani élethelyzetemben ez a legnagyobb kapaszkodó, ami történt, megtart, rájöttem, hogy fel kell élesztenem magamban a tüzet sürgősen, és ez elkezdődött, ez biztos. Szóval döbbenet! Hála.és köszönet egy nyílogató lénytől!
(B. V. nő)

Próbálom leírni az Symbolon Színház-élményt, de annyira személyes! 
Felvetettem a problémát, ami évek óta előjön, és nem értem. (Meditációban elönt a szeretet, egység érzés, aztán kilök valami és hasonló típusú meditációban többé nem tudom megélni ezt.)
Húztam egy kártyát. (Gyónás)
Választottam szereplőket, ők beálltak  a jelenetbe és kommunikálni kezdtek. Az egyik szereplőben tükörben láttam magam - akár én is mondhattam volna a mondatait... 
Aztán nekem kellett beállnom a helyére. Nem tudtam, mit mondjak ezek után - aztán egyszer csak kibukott egy mondat - a félelemről, gyűlöletről szólt, és aztán már éreztem is a történetet, annak érzéseit. Középkori események, inkvizíció. Kimondhattam mindent ebből a szerepből, aztán bele kellett bújnom a másik bőrébe, és ott is érezni, amit ő érez. "Sajnálom, amit tettem, már nem tenném." Amikor ezt kimondtam, akkor lett világos előttem, hogy "rosszat" tenni is értelmes, érdemes, mert a tapasztalatból megtanulom, milyen ez, és rájövök, hogy nem éri meg. (A másikat elítélni, nehogy engem ítéljenek el és öljenek meg - ezt önvédelemből megtettem, de ezzel a tudattal élni nem érdemes.) Aztán Jutka beállította a jelenetbe azt a szereplőt, akitől mindketten félünk. Ezt az alakot felismertem, rájöttem, hogy neki is feladata van, és egy szertartás keretében megszakítottam a vele való félelem-kapcsolatunkat. Utána összeolvadtam a másik felemmel, a spirituális részemmel. Hatalmas megkönnyebbülés, felszabadulás érzés volt!
A felvetett szituációban megváltozott az élményem, javult. (Később amikor meditáltam, megváltozott a lefolyása. Sokkal kisebb ellenállással találkoztam magamban, bár van még.)
(B. Liza)

Dec 5 én a Kikötőben ott voltam a színházadban és húztam egy kártyát. Az anyagi helyzetemmel volt probléma. A kártya szereplői ahogy megelevenedtek, a jelenlevők segítségével szép lassan világossá vált, mi az út az oldódáshoz. Én választottam magamnak a szenvedést, a problémát, mert ismerős, kényelmes volt. A kaloda ,mely elhittem, hogy erősen szorítja két kezem ,bármikor szabadjára enged, ha úgy akarom. A bennem élő Nő szeret engem és mellettem van, úgy, ahogy a Férfi is. Az ösztöneimtől féltem, mert a gondolataimban éltem, ahonnan nézve az érzések és maga a tett, ijesztő, hisz kiszámíthatatlan,Ős erő.
De az ösztöneim végig csak arra vártak, mikor fogadom már el őket. És én vagyok, maga a megfigyelő is, aki teljesen átlátja ezt a helyzetet. A bennem élő Gyermek újra nevet, hisz egyre közelebb kerülök hozzá, a teljességhez. 
Bármi lehetséges, ha elhiszem. Én alakítom az életem. Élek! Én vagyok a főszereplő a darabomban!
Megtaláltam azt a munkát, amit kerestem.
Köszönöm,hogy átélhettem. Éreztem végig, hogy Ott vagyok, ahol a legjobb, hogy vagyok. Hogy oldódik a megosztottság bennem. Hogy gyógyítom magam.

A Színházadban megtapasztalhatjuk, hogy végső soron egyek vagyunk. a szerepek mások, de Egy virág szirmai vagyunk.
És ezek a szirmok a maguk örömére , akár segithetnek is egymásnak kinyílni.
Megérezni a virág illatát.

Boldog vagyok, hogy megtaláltalak.Hogy megtudhattam, hogy nem csak az álmaimban élnek azok a csodák, amikről gyermekként álmodtam.
(M. Timi)