Újjászületés a szeretetben - a Mester/Mesternő meséje

Kedves Olvasónk!

A természetben a Bak jegye képviseli a kemény, hideg telet, amikor minden élettelennek tűnik. Ebben a jegyben a Nap eljut a legalacsonyabb pontjára. Ugyanakkor ez a téli napforduló időszaka, ilyenkor emelkedik fel a fény a legmélyebb és leghosszabb sötétségből, s lassan ismét túlsúlyba kerül. A Bakban jelenik meg újra a legyőzhetetlen Nap, vége lesz a sötétségnek és a káosznak, lehetővé válik az újrakezdés.

A meséket hívjuk ismét segítségül a Lélekszíntéren, hogy a személyiség és lélek fejlődését érintő kérdéseinkre választ kapjunk.

ARCHETÍPUSOK MESÉI - önismereti utazás a Lélekszíntéren a mesék csodálatos világának segítségével

Időpont: 2018. 01.19. péntek  17:00-22:00h

A program bemutatását és a bejelentkezési lehetőséget itt találod:
http://lelekszinter.hu/archetipusok-mesei

Az archetípus meséje erre az alkalomra:
"A lány olyasmit tett, amit apja helytelenített, noha már senki sem emlékszik, mi is volt az valójában. Az apa felvonszolta a leányát a sziklára és beletaszította a tengerbe. A halak megették a húsát és kivájták a szemét. Csontváza a tenger fenekén hevert, néha ide-oda görgött a víz áramlásával. 
Egy nap halász tűnt fel a vízen, volt idő, amikor sokan halásztak ebben az öbölben. Ez a halász azonban messziről sodródott ezekre a vizekre, s nem tudta, hogy a helybeliek nem járnak már ide, mondván, itt szellemek tanyáznak. 
A halász kivetette horgát, az lemerült a víz mélyére, s mi másba akadt volna bele, mint a Csontváz Asszony bordájába. A halász azt gondolta magában, " Ó, most aztán nagy hal akadt a horgomra. Most megfogtam! ..."

A föld jegyek közül a Bakban nyilvánul meg legsűrűbb formájában az anyag. A jegy uralkodó bolygója a Szaturnusz, a "Sors bolygója" teremt lehetőséget földi utunk során a múlttal való szembenézésre és a felismeréseken keresztül a jövőre való felkészülésre. Ez minden sorsszerű helyzet célja. Mert a régi, magunkkal hozott mintáinkhoz való ragaszkodás eltorlaszolja a csúcs felé vezető utat, ahová ez az archetípus tör. 
A Szaturnusz azért hagyja megerősödni mindazt, ami régi, elavult bennünk, hogy a sűrűsödés, korlátozás leckéin keresztül elindulhasson a változás. A kihívó feladat, megoldandó helyzet nyomása sarkall az átalakulásra.
Az archetípus egyik legfontosabb tanítása, hogy minden út véget ér azért, hogy az erőfeszítések, a megtett út nyomán egy új ciklus kezdődhessen.

Rajtunk múlik, hogy az előttünk álló utat milyen irányba járjuk be az adott keretek között. Vezethet minket gondolataink köde, régi minták, megtanulható tanok nyomása, de vezethet minket a magunkban hordozott tiszta forrás, ami lelkünk isteni részéből fakad. Ezt keressük földi utunk során. Ez az a forrás bennünk, ahol újra el lehet kezdeni építkezni, annak nyomán, ami elhalt bennünk. Ahol szembe lehet nézni mindennel, amitől félünk és ami elől menekülnénk.

"Mikor már minden elveszett, minden ismeretlen és érthetetlen, ott megtaláljuk elhagyott felünket. Lelkünk másik felét, azt amiért megszületünk és keressük egész életünkben, hogy vele egyesülve megéljük a teljességet."

Földi keretek között a teljesség megélésének egyik legszebb formája a párkapcsolat. Kibogozva, ami a felszínre bukkant, megláthatjuk a másikat és önmagunkat. Mert gyógyíthat, ha meglátjuk a másik történetét és ő meglátja a miénket. Amitől félünk megerősíthet és meggyógyíthat. 
Az odaadó szerelemben az ember szembenéz saját félelmeivel és legyőzi azokat, hittel és bizalommal megérinti a másikat és újjászületik vele.

Az erre az alkalomra választott mesével ezeket a témákat járjuk körbe, képet alkotva saját belső állapotainkról, elakadásainkról, értékeinkről, erőforrásainkról.

Téged is szeretettel várunk,
Era és Bori