Sosem elég?...

Amilyen egyszerűnek és természetesnek kellene lennie, éppen olyan bonyolult és szövevényes manapság az anyagi és szellemi javak birtoklásához való hozzáállásunk. A Szerető archetípusnak ugyanis ez az egyik fő mozgatórugója, az érzékiség minősége mellett. És nagyon nem mindegy, hogy ki milyen megközelítéssel rendelkezik…

A kezdet kezdete

Mint olyan sok minden egyéb, ez is kora gyermekkorunkhoz nyúlik vissza. Mit tapasztaltál gyermekként? Megkaptad azt, amire szükséged volt, amire oly nagyon vágytál? Mit tanultál és láttál a szüleid példáján keresztül: hogy mindenért keményen meg kell küzdeni, vagy azt, hogy könnyen jön és aztán könnyen is megy? Meg kellett osztoznod azon, amid volt, vagy egyedül csak a tied volt és azt tehettél vele, amit csak akartál?

Bár ezek végletek, és látszólag két teljesen különböző utat jelentenek, mégis egy tőről fakadnak: a bizalom hiányából, hogy mindenből van elég és mindenkinek jut abból, amire éppen szüksége van.

Sajnos ezzel a szemléletmóddal igen kevesen élünk, vagy csak igen rövid ideig tudunk vele azonosulni. Mi a jellemző inkább ránk? Két fő irány tapasztalható meg a mindennapokban, és ezeknek a legkülönbözőbb kombinációja…

Sosem volt elég…

Halomban állnak otthon az olyan holmik, tárgyak, amelyekhez már évek óta hozzá sem nyúltál, de ki tudja, egyszer talán még szükséged lehet rá? Netán biztonsági tartalékok vannak otthon felhalmozva, mert sosem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap? Vagy éppen mindig van valami, amit meg kell még venni, mert jó lesz valamire; mert nem elég egy a családnak, hanem fejenként kell egy-egy; mert megjelent a legújabb modell és nem maradhatsz le róla, mert akkor a haladásról maradsz le?

Ismerős valamelyik? Akkor lehet, hogy azt a mintát hordozod mélyen magadban, hogy semmiből nincs elég, és az a legjobb, ha bebiztosítod magad. Azonban az örökös félelem és készenléti állapot egy idő után borzasztó stresszes tud lenni. És abból még sosem származott semmi jó…

Könnyen jön, könnyen megy…

A másik végletet az képviseli, amikor minden olyan könnyen jön és akár olyan mennyiségben, hogy már nem is nagyon tudsz mit kezdeni a helyzettel. A kihívás az, hogy mindig a legújabb, legjobb, legtöbb legyen meg neked. Egy idő után elértéktelenedik minden új, minden jó. Talán magad sem érted, de a megszerzés és birtoklás kezdeti öröme egyre halványabb és egyre rövidebb ideig tart. Irigylésre méltó állapotnak tűnhet ez a másik oldalról nézve, pedig nagy valószínűséggel egy idő után már nem az. Mert ha az örömöt, az elégedettséget már nem tudod így elérni, akkor elkezdesz pótszerekhez és pót-dolgokhoz nyúlni, tovább süllyedve a különböző függőségek egyre lejjebb húzó spiráljában. És hiába várod tőlük a belső békét és megnyugvást…

Az arany középút

Mint mindig, persze most is létezik az arany középút. Ha a valós értékén kezeled azt, amid van, hiába hullik könnyen az öledbe; ha annyit és abból halmozol fel, amire épp szükséged van, akkor közelítesz a belső középpontod elérése és az arany középút felé.

Légy tudatos abban, hogy mid van, és hogy mire van szükséged a céljaid eléréséhez. Használd úgy és addig, ahogyan az a számodra a legmegfelelőbb. Amikor pedig itt az idő, adj tovább mindenen, amire már nincs szükséged, engedd, hogy másnak is hasznára lehessen, vagy egyszerűen csak megtalálja a maga helyét a világban. Amikor hagyjuk, hogy az univerzum végtelenében működő magasabb intelligencia rendezze a dolgokat és irányítsa az élet áramlását, akkor mindig minden a maga idejében, helyén és módján alakul. Ennek mi a kis részei vagyunk. De ha a helyünkön vagyunk és tesszük azt, ami a mi dolgunk, és úgy, ahogy azt a legjobban tudjuk, akkor egy élhetőbb világban találjuk majd magunkat.

Kívánom, hogy mindannyian tegyük hozzá ehhez a magunkét!