Tapasztaltad már ugye Te is azt, amikor látszólag minden a helyén van az életedben, mégis mintha le lennél lassulva, és háromszor annyi idő és energia kell az egyébként rutinnak számító feldatokhoz? Mintha minden visszafelé húzna, mert szinte semmi sem működik „simán”? Mintha peches szériád lenne, mert szinte semmi sem sikerül, sőt, egyenesen bosszantó dolgok történnek veled? Iyenkor, az első elkeseredés után, érdemes mielőbb lassítani, megállni és elkezdeni befelé figyelni: most akkor mi is van?

Különösen mostanában érhetnek ilyen tapasztalások, hiszen az Anya archetípusának időszakában járunk. Vagyis az érzelmi világunk és érzéseink a legmélyebb vágyaink, álmaink felé hívhatnak most bennünket, hogy szembesítsenek azzal, hol is tartunk ezek megvalósításával az életünkben.

Tehát van ez az időszak mindannyiunk életében, amikor belső világunk, érzelmeink és érzéseink áradata szeretne nagyobb figyelmet és törődést kapni. Mit tegyünk hát?

Ekkor a legfontosabb, hogy engedjük meg magunknak, hogy a napjaink és az addigi rutin dolgaink is lassabban és nehézkesebben alakulnak, hogy nem tudunk úgy pörögni és teljesíteni, mint ahogyan azt egyébként megszokhattuk magunktól. Van ilyen. Túl lehet élni. Sőt, akár sokkal jobban is ki lehet belőle jönni, mint azt gondolnánk. Csak adjuk meg magunknak az időt, a törődést, a lecsendesedést és az együtt érző figyelmet a belső történéseinkre. Mi történik ilyenkor?

A lelkünk vár bennünket „odabent”. Kommunikálni szeretne velünk. Az ő legjobb eszközei erre: az érzések, a vágyak, a belső képalkotás, az intuíció, az álmok, a hangulatok. De ahhoz, hogy mindezt mi „felfogjuk”, el kell vonulnunk a külvilág hangos zajától. Mert ebben a belső csendben és figyelemben dolgozhatjuk fel mindazt a sok-sok külső benyomást, ami eddig ért bennünket, és hagyhatjuk, hogy megmutassák, hogy bennünk/belőlünk mit akarnak kiváltani. Na de hová vezet ez minket?

Nagy valószínűséggel azok felé a terveink és céljaink felé, amiért itt vagyunk most ebben a térben, időben és testben. Ha ez az időszak túl fájdalmas, túl félelmetes, túl sok szenvedéssel jár, akkor azt jelenti, hogy nagyon eltávolodtunk ezektől a tervektől és céloktól, hogy nagyon ellenállunk a belső iránymutatásnak, hogy nem a szívünkből, hanem a fejünkből akarjuk élni az életünket. Ha ez az időszak a csendes ellazulásra és visszahúzódásra való igénnyel találkozik bennünk, akkor azt mutatja, hogy áramlásban vagyunk és készen állunk arra, hogy meghallgassuk belső vezettetésünket arról, hogy mik a következő időszak feladatai számunkra, merre induljunk, és hogyan lépjük meg ezeket. Te melyikre ismersz rá magadban?

Mindezt sehol máshol nem élhetjük meg, mint önmagunkban, belső otthonunkban. Ahol biztonság, védettség, a legnagyobb együttérzés és befogadás vár a bennünk élő Anya archetípus részéről, amikor átadjuk magunkat ennek a folyamatnak.

Kívánom, hogy éld meg te is minél termékenyebben ezt az időszakot!